Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

• IV. Egyháza iránti hűségét és szeretetét nemcsak azzal tanúsította, hogy szerette annak történeteit kutatni és hogy olykor-olykor megjelent az esperességi és kerületi gyűléseken, — hanem különösen azzal, hogy 1887 óta az evang. egyetemes egyházi gyámintézetnek élére állott. Losonc városában tartott gyámintézeti közgyűlésen foglalta el székét 1887. év október hó 9-én. Még sokaknak emlékezetében van az a lélekemelő ünnepély, melynek lelkes hangulatában Radvánszky mint gyámintézeti új elnök székét elfoglalta. Beszédében önérzetes, vallásos meggyőződéssel hangoztatta, hogy «részt kivan venni abban a szent munkában, melynek alapjait hitbuzgó elődei már régen lerakták». Célul tűzte ki magának, hogy az a feladat és egyházi munka, melyre a gyámintézet vállalkozott, előbbre vitessék, hogy az addig gyűjtött alap necsak megtartassék, hanem nagyobb arányokban fejlesztessék is. «Erre — úgymond — azért