Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

közönségének szíves támogatását: segítsenek neki bő tapasztalásukkal a kényesebb természetű kérdések megoldásában. Bizton reméllem — úgymond — hogy békében és egyetértésben fogunk élni egymással és hogy az egyetértés nem fog megzavartatni; amire nagy szükségünk is van, mert csak vállvetve érhetjük el azon nagy célokat, melyekre törekednünk kell. Zólyom, mint felvidéki vármegye, túlnyomólag tót lakossággal bírt; de tapintatos vezetés mellett, a hazafias érzelmű vármegyék közé tartozott. Ha akadtak is egyes túlzók, azok csakhamar letűntek a cselekvés színpadáról, mert tapasztalták, hogy ott az intelligens közönséggel szemben nem boldogulhatnak. Ezekre célozva monda Radvánszky, hogy „ha netalán találkoznának oly egyének is, kik nem Magyarország javának előmozdítására törekednének, azoknak majd meg fognám találni a módját

? hogy ártalmatlanná legyenek." De erre soha sem volt alkalma, mert a vármegyében csendes mederben folytak a közigazgatás ügyei. A tisztviselők csakhamar meggyőződtek arról, hogy főispánjuk nemcsak magas műveltségű főúr, hanem pártatlan, igazságos, törvénytisztelő és nemesszívű ember is, aki a közérdek rovására semmiféle kedvezményeket nem enged. Humánus bánásmódjával, bölcs mérsékletével, és tiszteletet parancsoló méltósággal párosult szerénységével mindenkit megnyert.