Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

Azt lehet mondani, hogy mikor tizévi főispáni működés után a közpályáról visszavonult, a vármegye közönsége őszinte fájdalommal búcsúzott el tőle. Csakhamar az ország zászlósainak sorába emeltetett. Báró Vay Miklós koronaőr halála után, a törvényhozás mind a két háza báró Radvánszky Bélát emelte a korona őri magas állásra. Ezt az állást evangélikus vallásának köszönhette. Ugyanis régi törvényeink, a vallási villongások korában, akként intézkedtek, hogy a két koronaőr közül az egyik római katholikus, a másik pedig protestáns vallású legyen. Minthogy pedig a vallási reformáció korában a protestánsok két felekezetre szakadtak, a két felekezetbeli főurak felváltva tettek koronaőri szolgálatot. A református báró Vay Miklós után, az evangélikus báró Radvánszky Béla következett. Tudnunk kell, hogy a magyar korona, mint heraldikai ritkaság is becses, de tulajdonképeni értéke és jelentősége nálunk abban áll, hogy mint a fejedelmi méltóság jelvénye, a magyar király tulajdonképpen csak akkor lép uralkodói jogainak gyakorlatába, ha a koronát a nemzet akaratából ünnepélyesen a fejére teszi, vagyis ha törvényesen megkoronáztatok. Ekként a korona nálunk közjogi jelentőséggel is bír és a legfőbb világi hatalom viselésének jelvénye, mint ilyen, szent korona s a nemzetnek egyik