Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

í) a tudós történész szenvedélye, mely egész írói pályáját jellemzi, s melyet az ő magas társadalmi osztályához tartozó urak közül kevesen tudtak megérteni, még kevesebben kellőleg méltányolni. Annál nagyobb tisztelettel és szeretettel vették őt körül a magyar szakszerű történetírók. Jól jegyezte meg egyik társunk, hogy Radvánszky Béla úgy vétette magát körül tudósokkal és történészekkel, mint egykor Mátyás király. A különbség csak az, hogy Mátyás király tudósai többnyire idegenek, olaszok voltak ; Radvánszky tudósai pedig tisztán magyarok, akiket nem udvari fény és pompa, hanem a magyar történelem szeretete hozott össze. Radvánszky Béla ismerte a történettudomány terén újabb időben alkalmazásba vett természettudományi és bölcsészeti irányú írókat. Ismerte Montesquieunek tanát az éghajlat befolyásáról a népjellem alakulására; ismerte Comte Ágostnak és Buckle Tamásnak nagyszerű műveit és okoskodásait a természet külviszonyainak az értelmi, erkölcsi és politikai intézményekre való hatását a népek fejlődéstörténetében. Lekötötték figyelmét azok a bő fejtegetések is, melyeknek alapján az új irány követői azt a következtetést vonták le, hogy a természeti törvények működése az európai közműveltség menetére nézve kevesebb befolyást gyakorolnak, mint az emberi értelem törvényei. Az ennek bizonyítására felhozott 3*