Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

történelmi adatok halmaza s az abból levont következtetés azonban fárasztólag hatott reá. Egyedül az kötötte le figyelmét, ami nemzeti sajátságok és eredeti jellemvonások fejlődésével állott kapcsolatban. Ezért ő maga is megfigyelte a magyar alföldi és felvidéki éghajlat különbségeit; a földrajzi fekvés és talajviszonyok különböző hatását a magyar népjellem kialakulására; de nem azért, hogy abból messzemenő következtetéseket vonjon le az idegen nemzetek jellemvonásainak különbségére, hanem azért, hogy a mult századokban magyar nemzetet képező nemesség jellemvonásait és gondolkodásmódját jobban megismerje. Radvánszky Béla égett a vágytól, sőt egész írói ambícióját abba helyezte, hogy annak a kornak, melynek külső politikai és egyházi története oly gazdag, felemelő, fényes és lesújtó sötét jelenetekben, belső családi és társadalmi életét szemeink elé varázsolja. Mert hiszen a családi s társadalmi élet jellemvonásai, erényei és bűnei képezik egyúttal az egész nemzet bűneit és erényeit is. Ezt ő annál nagyobb buzgalommal cselekedte, mennél inkább meggyőződött arról, hogy abban a családi és társadalmi életben megnyilatkozó magyar műveltség nem volt sem német, sem franczia kölcsönzés, hanem önállóan a magyar nemesi és főúri műveltségnek természetes és hű kinyomata.