Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál evang. lelkész élete 1742–1824. Budapest 1910. (Egyházunk nagyjai XI.)

kiszakított lapját képezte a magyar irodalom történetének; emez pedig már az egész irodalom fejlődésére kiterjesztette figyelmét. A Conspectus

1 bevezetésében elmondja, mi indította őt ezen munkájának megírására. Eddig — úgymond — hiányzott a magyar irodalomtörténet rendszeres megírása s ez elég indok volt e mű kiadására. Kétszeres szüksége volt erre úgy a külföldnek, mint a belföldnek. A külföld eddig hibásan ítélt meg bennünket, mert nem ismerte irodalmunkat, szellemi tevékenységünket. A hazafiaknak is szükségük van oly könyvre, melyből megismerik a jó és rossz könyveket, melynek segítségével áttekintést nyernek az egész magyar irodalom felett s megtanulják becsülni a tudomány terén kitűnő tehetségeket, nemcsak azokat, kik a régi tekintélyeket vakon követték, hanem azokat is, kik önálló gondolkodásra tettek szert. Az irodalom története, ú. m. az igazság világossága és a szellemi szabadság anyja.

2 Ez versenyre hív fel bennünket; de nem kevésbbé teszi ezt szükségessé a külföldieknek azon igazságtalan eljárása, melynél fogva a magyarokat minduntalan barbársággal és irodalmi tudatlansággal vádolják. Ezt kívánta visszaverni és elhárítani a magyar nemzettől akkor, mikor Tentamenét a Mátyás király idejében virágzott irodalomról közrebocsátá! Ez sikerült is Wallaszkynak, amennyiben a tudós világ már kedvezőbb véleménynyel kezdett lenni hazánk1 Teljes czime : Conspectus Reipublice Litterariae in Hungária, ab initiis Regni ad nostra usque tempóra delineatus. Posonii et Lipsiae Apud Antonium Leowe, Typographum et Bibliopolam 1875. 2 Est enim História litteraria lux veritatis, et motor libertatis ingeniorum. Pref. 3. 1.