Zsilinszky Mihály: Szabadsajtó és a protestantizmus. Nyíregyháza 1910.
désemhez, mely szerint a mi Egyházalkotmányunk sajíóvétséget nem ismer. Ilyen felett ítéletet csak az 1848 : XVIII. t cz. értelmében megaikotott esküdtszék mondhat. Ennek a törvénynek 29. §-a világosan mondja, hogy minden sajtóvétség ezen törvény szerint itélend'i meg. Alig lehet érteni, hogy mért nem követjük a törvény parancsát, és mért követjük inkább a rút politikai szenvedélyt, mely már annyi pusztítást tett sorainkban ! Hát csakugyan igaz volna, hogy ujabban prot. iskoláinkban, theol. és jogi akadémiáinkban a protestantismus becsületes elvei veszélyben forognak ? Nem hiszem. Ám nyilatkozzanak erről az érdekelt tudós tanár urak! Én csak azon szomorú iróniára mutatok, hogy amíg mi — akik büszkén valljuk magunkat a világosság fiainak — sajtóperekkel vesződünk, addig a római kath. főpapok, kezdve az esztergomi herczegprimástól le az utolsó püspökig, az általunk üldözött sajtó dicsőítése és terjesztése czéljából „sajtó vasárnapokat rendelnek el, melyeken a népet, nyilvános istentiszteletek keretében felvilágosítják a sajtó áldásairól és mindenütt ünnepélyesen áldozatkészségre buzdítják híveiket! Micsoda változása az időknek és az embereknek \ Mikor bíboros urak, megértvén a kor intőszavát, arra szóllítják fel papjaikat, hogy vigyázzanak híveikre ; az Isten azért rendelte őket a nép őreivé, hogy az újkor legerősebb fegyverét, a sajtót, kezükbe vegyék: akkor szinte visszatetsző az a kép, hogy ezzel ellen" kezöleg Luthernek fiai, a politika posványába tévedt magyarhoni evangélikusok bizonyos középkori fanatismussal a felett veszekesznek, hogyan kell megölni a szabad gondolatot, a szabad kritikát, mely egyeseknek talán kellemetlen, de a közügynek csak hasznára lehet. Valóban úgy tesznek, mint azok a gyermekek,