Zsilinszky Mihály: Szabadsajtó és a protestantizmus. Nyíregyháza 1910.

a kik behunyják szemeiket, hogy mások ne lássák ő'<et ! Elvakultságunkban nem látjuk a Rómából állandóan fenyegető veszélyt; nem értjük, mit tesz az «omnia restaurare in Christo,» és nem mérlegeljük hogy az egymást érő klerikális decretumokkal párhuzamosan dolgozó kalksburgi lelkű vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeleteinek és külföldről behozott szerzeteseinek és apáczáinak mi lesz a természetes következménye ! Évek óta gyűlésezünk, sopánkodunk, panaszkodunk, de nem cselekszünk. Gyűléseink maholnap valóságos opus operátumokká ; jegyzőkönyveink pedig a jó eszmék temetőivé lesznek ! A felénk közeledő veszélyt alig sejtve, a háromnye'vüség bajaival küzdő ev. egyházunk pártpolitikai gyűlölködésben pazarolja erejét; sőt egyházi dignitáriusok gyermekes főrendiházi intrigákkal és hazugságokkal mulatják magukat! Aztán csodálkozunk, hogy nem haladunk, — hogy. a buzgóbb klérus szövetkezve a néppárttal, következetesen és czéltudatosan nagy tevékenységet fejt ki a társadalmi, egyházi, politikai és irodalmi téren ; hogy számtalan egyesületben, szövetkezetben, kongregatiókban, női és férfi társaskörökben és tudományos társaságokban szemmel látható hódításokat tesz. Ellenben ami papságunk oldott kéveként, szétszórva, távol az ilyen köröktől, magára hagyatva csüggeteg szemekkel nézi a világ folyását. És elkeseredve látja, hogy a XX. században a szervezett ősi ellenség, mint ver meg bennünket saját őseink fegyvereivel 1 Ma a római püspökök idézik Pál apostolnak a rómaikhoz intézett leveleiből e szavaka': »Ideje, hogy az álomból felébredjünk és hogy egyek legyünk ugyanazon értelemben és véleményben.« Valóban itt az utolsó óra, hogy mi is felébredjünk és ne feledkezzünk meg soha, hogy apáinknak leghívebb szövetségese és fegy-