Zsilinszky Mihály: Az 1646-ki tokaji tanácskozmány. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. IX.)

A tokaji tanácskozmány 1646-ban. A linczi békeokmányok aláírása és kicserélése után következett volna a békepontok végrehajtásának eszközlése. De ez a mozgalmas időben sok nehézséggel járt. A németországi harminczéves vallási háború még mindig tartott. Az ellenfelek azonban már tudták, hogy nem tarthat soká. Anyagilag teljesen ki voltak merülve; de a szellem, a mely fegyvert adott kezeikbe, még élénken foglalkoztatta a lelkeket. Minden ütközet megnyerésének öröme vagy elvesztésének gyásza visszhangra talált a különböző hitfelekezeteknél. A császár diadalainak tapsolt a katholikus világ; a svédek győzelmeit a protestánsok ünnepelték. Ez volt az egyik főok, a miért a tokaji tárgyalások oly hosszúra nyúltak. Mindenik fél azt várta és remélte, hogy a németországi harczmezőn bekövetkezhető nagyobb esemény új fordulatot adhat a dolognak, és a végrehajtásnál nyerhet még valamit. A másik ok szorosan összefüggött ezzel. A klérus, és egyáltalában a theologusok túlságos részt vettek a politikában, és ennek következtében erős nyomást gyakoroltak a vallásos fejedelmek lelkére. A földi hatalom varázsa oly erősen hatott reájok, hogy az isten országáról megfeledkeztek, s a keresztyénség szellemétől eltérőleg, nem a szeretetet, hanem a gyűlöletet hirdették és terjesztették — a keresztyénség szent nevében. A harmadik ok a háborús időben állást és vagyont szerzett urak magánérdekeinek előtérbe tolása. Ezek mindent elkövettek, hogy a reájok kedvezőtlen békepontok végrehajtását, új meg új ürügyek felhordásával, megakadályozzák. TÖRT. ÉRTEK.. XII. K. 9. SZ. 1*