Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

Lónyay Zsigmond. i. Nem rég elhunyt feledhetetlen elnökünknek, gr. Lónyay Menyhértnek, egyik őséről akarok megemlékezni; és pedig oly őséről, a ki tehetségeire és tevékenységére nézve valóságos prototypusa volt neki; a ki értelmének fényével, szivének melegségével, akaratának erélyével és határozottságával családjának, egyházának és hazájának sorsára hathatósan befolyt; a ki a cselekvés mindazon téréin, melyeket elfoglalt, kivívta kortársainak szeretetét és becsülését, sőt a legmagasabb fejedelmi kegy és kitüntetésekben is nem egyszer részesült. A család, melynek ő sarja s ékessége volt, hazánk azon ősi családai közé tartozik, melyeknek nemzedéktáblája az Arpádházi királyok idejére vezethető vissza. A Kerne nemzetségből eredett Gurgról azt találjuk feljegyezve, hogy midőn Béla berezeg Lengyelországba menekült, ez mint annak hü kísérője szintén vele ment; utóbb pedig, midőn a herczeg viszszatért, s 1061-ben, mint I. Béla a királyi trónt elfoglalta, ettől visszanyerte mindazon birtokait, melyeket a kivándorlás alkalmával elveszített. A beállott harezok új alkalmat szolgáltattak érdemek és birtokok szerzésére; és a nevezett Gurg utódai, — kik közül IV. Bélának 1245-ben kelt egyik adománylevele Lónyay Lászlót is említi — csakhamar kiváló szerepet kezdtek játszani az országban. Igaz, hogy a »Lonyai« név csak akkor kezdett gyakrabban emlegettetni, mikor e család egyes fiai a szathmári főispáni székre jutottak. 1291-ben Jakab nevével találkozunk, kinek fiai már Beregbe jutván, birtokosai lettek Lányának és a hozzá tartozó egyéb birtokoknak, minők voltak Boltrág, Bátyó, Zalonka helységek és a szent-miklósi puszta. M. T. AKAII. ÉRTEK A TÖRT. TUD. KÖRÉTSÖí,. XIII. K. 1. SZ. 1-