Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

Bocskáy-féle forradalom ketté szakította a nemzetet, s évrőlévre élesebb ellentétbe jött egymással az úgynevezett német és magyar, katholikus és protestáns párt. Lónyay már gyermekkorában sokat hallott Rudolf király vakbuzgóságáról. babonaságáról, uralkodói tehetetlenségéről, tanácsosainak lelkiismeretlenségóről; és tisztelettel, sőt bámulattal szemlélte azon férfiakat, a kik Mátyás főherczeggel szövetkezve, nemcsak a nemzetet, nemcsak a protestantismust, hanem magát az uralkodó házat is megóvták a végromlástól. Mikor Erdélyben az aljas és jellemtelen Báthory Gábor után Bethlen Gábor jutott a fejedelmi székbe, már akkor Lónyay Zsigmond nemcsak előkelő származásánál, hanem kiváló képzettségénél fogva is szereplő ifjúvá lett. Mint minden valamire való ifjú, ő is fegyvert fogó katona volt, és pedig az úgynevezett magyar párt mellett. A vallási és polgári szabadság küzdelmeiben megosztotta társaival a háború veszélyeit, és a győzelem idején bölcs tanácsaival igyekezett a béke áldásait biztosítani; de természetesen szem előtt tartásával azon nagy czélnak, melyért Erdély, a felvidék és a tiszavidéki magyarság oly hosszú és SZÍVÓS harczot folytattak. Midőn Bethlen Gábor 1626-ban Wallenstein ellen sikeres hadat viselt s ez a tél beálltával hadait visszavonni kényszerült : Bethlen részéről, mint követ, Lónyai Zsigmond küldetett ki néhány társával a béke megkötésére. Ez a béke 1626. deczember havában létre is jött s a fejedelem által aláíratott. Azonban ismeretes dolog, hogy e béke nem volt tartós, hogy Bethlennek utolsó évei és a halálát követő évek is a belső meghasonlás és folytonos harczok évei voltak. Erdélyben a trón feletti versengések, cselszövések és gyalázatos pártütések nehézzé tették a komolyabb államférfiak állását, míg végre I. Rákóczy György ragadta kezébe a kormányzás gyeplőjét és helyreállította Erdélyben a békét. Lónyay azalatt részt vett a magyarországi közügyek intézésében, részint mint megyei tisztviselő, részint mint országgyűlési megyei követ. 1627-ben már Kraszna vármegye főispáni székét foglalta el. A harminczas évek végén, mikor II. Ferdinánd halála