Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

dása, illetve őszinte alkalmazása, mellett küzdeni, ha kell: a végletekig! B. Bánffv után a Széli Kálmán minisztériuma következett. A helyzet nem javult és így a két protestáns vallásfelekezet vezetői, közös történelmi emlékeink alapján közösen kezdték sürgetni a törvények végrehajtását és a szaporodó sérelmek orvoslását. Megalakult a „vegyes" bizottság, mely 1903-ban január hó 20-án egy albizottságot küldött ki a maga kebeléből a végett, hogy a jogegyenlőség és a viszonosság elveinek alapján az állam által fedezendő költségek adatait összeállítsa és azok alapján a további teendőkre nézve készítsen egy mindenre kiterjedő javaslatot. Ez —jóllehet, az egyes közegek lassúsága miatt hiányosan — megtörtént. Elkészült a nyomtatásban is megjelent és mindnyájunk által ismert dolgozat: A magyarországi evangéliom szerint refoimáit és ágostai hitv. evangélikus egyházak véleménye az 1848. évi XX. t.-czikk végrehajtásáról. " Már maga a czím is szerencsétlen. Nem vélemény kellett nekünk, hanem törvényen alapuló követelmény. Annyiban mégis értékes dolgozat volt, hogy felsorolta a „jogtalan hittérítés eseteit; kimutatta, hogy a protestánsok hitoktatását a katholikusok törvénytelenül akadályozzák; népünket a hitelveinkkel ellenkező vallási cselekmények teljesítésére kényszeritik; a temetők szabad használatában akadályozzák; a jogegyenlőség és viszonos-