Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

ság elveit következetesen megsértik. Felsorolta a jogellenes megadóztatásokat; a párbér és kegyuraságból folyó szolgáltatásokat — és végül kimutatta az állami segélyezésre szoruló közigazgatási — lelkészi korpótlék és nyugdíj, vallástanítási, kulturális és humanitárius — szükségletek, egyházi adózás keserveivel járó bajok enyhítésére megkívántató összegeket is. Feltűnő véletlenség, hogy ezen protestáns „Vélemény" benyújtása után azonnal kezdődtek a katholikus panaszok is, hogy nekik nincs annyi joguk és szabadságuk, mint a protestánsoknak, hogy a kath. autonómiát akadálvozó kormány méltatlanul bánik a hatalmas római kath. egyházzal. Különösen azt hangsúlyozták a kath. lapok, hogy a római egyház — a törvényben kijelentett egyenjogúság daczára sem rendelkezhetik szabadon saját vagyona felett, mint más vallásfelekezetek! Hogy ez mit jelentett, azt a fentebb e tárgyban elmondottak után, felesleges volna itt ismételve magyarázni. Jöttek a parlamenti obstrukcziók és botrányok. Az úgynevezett „darabont" kormányt felváltotta a koalicziós kormány, melynek vallásés közoktatásügyi minisztere a klerikális hajlamairól ismert Gr. Apponyi Albert lett. Ez nagy fordulatot képez a protestánsok sérelmi ügyeire és az 1848 : XX. t.-czikk végrehajtására nézve. A klerikálisok egyszerre megmozdultak. Csak el kell olvasni az akkori római kath. politikai és egyházi lapokban megjelent czikkeket. Minő lelkesedés sugárzik ki minden egyes soruk-