Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

tartják minden vallásfelekezetnek szervezetét, önkor­mányzati jogát, önállóságát, felső függetlenségét és szabad mozgását. A protestánsok ezt a törvényt úgy magya­rázták és úgy akarták mindig végrehajtani, hogy minden bevett vallásfelekezetnek adassék olyan alap, mely, igazságos arányban a gazdagon dotált róm. kath. egyház által tényleg élvezett összes állami eredetű alapokkal és alapítványokkal, az illető egyházak által, saját legjobb belátásuk sze­rint használtassák fel saját egyházi és iskolai czél­jaikra. Természetesen tiszteletben és érvényben hagyván az állam kormányának ellenőzési és fel­ügyeleti jogát, hogy lehetetlenné váljék az állana érdek megsértése vagy elárulása. Az 1848: XX. t.-cz. nem akart az egyes felekezeteknek sem aján­dékot, sem alamizsnát nyújtani, hanem egy régi nagy és kellemetlen adósságát kívánta leróni, mely magának az államnak érdekét és az ország béké­jének és háborítlan fejlődésének egyik főfeltételét képezte. Az úgynevezett Bach-korszak bukásával vissza­állított alkotmányos és törvényes kormány és az azóta működő törvényhozás összes tényezői nagy hibát követtek el, midőn a nemzet ezen becsület­beli adósságának lefizetését elmulasztották; és közön­séges fösvény uzsorás módjára, apró részletek­ben kegy adományképpen adogatták azt, a mit a fennálló 1848-diki törvény értelmében köteles­ségszerűleg egyszerre kellett volna lefizetniök! A szóban levő törvény gyökeresen és egyszerre

Next

/
Oldalképek
Tartalom