Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

akarta megoldani azokat az egyházpolitikai nagy kérdéseket, melyek most megoldatlanul az összes vallásfelekezetek tagjainak kedélyét felzaklatják; mert mindenik felekezet rettegett az önzés győzelmétől és a törvény intenczióinak meghamisításától. A katholikus egyház félti régi előjogait és izgatottan küzd óriási vagyonának biztosításáért. A többi bevett felekezetek pedig nyögnek az anyagi terhek növekvő súlya alatt; évtizedről-évtizedre nyugtalanabbul várva, mikor lesz már egyszer igazságos a haza törvényhozása? Mikor lesz már olyan kormányunk, a mely az 1848. XX. t.-czikkben kimondott elveket becsületesen megvalósítani fogja. A kétkedés és bizalmatlanság nő, a remény és türelem fogy. A zavar és felekezeti békétlenség a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetésére irányzott mozgalommal egyre szélesebb körben terjed. Mi lesz belőlünk, ha az igazságszolgáltatás ténye még mindig késik! . . Győry beszéde nagy hatást tett. Úgy tekintette azt az egész ház, mint egyházpolitikai programmot, melyet minél előbb végrehajtani kellene. Felette érdekes és tanulságos volt a gr. Apponyi Albert beszéde, melyben határozottan fejezte ki abbeli nézetét, hogy a róm. kath. kongnia ideiglenességének és különleges rendezésének indoka nem azon egyház közjogi helyzetében, melyet Wlassics és Tisza Kálmán kiemeltek, hanem a római kath. egyház vagyoni helyzetében van, mely feleslegessé teszi, hogy az állam intézményesen és szervileg foglalkozzék a kongrua rendezésével.