Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

minden fokozatban stb. Ez esetben ledűlt volna a legmagasabb fal, mely a protestánsokat a katholikus testvérektől elválasztotta. Ezt annál inkább hihették, mert hiszen 1848 óta maguk a főpapok panaszos hangon emlegették, hogy ime a protestánsoknak van autonómiájuk, a katholikusoknak pedig nincs! De a valódi okot, hogy miért nincs olyan autonómiájuk, mint a protestánsoknak? — mindig gondosan elhallgatták. Sohasem magyarázták meg a népnek, hogy miért kormányozzák őket Rómából és nem csak Esztergomból? Miért nem választják ők szabadon püspökeiket úgy, mint a protestánsok? Miért nevezi ki a magyar király a főpapokat és miért van ezeknek országos javadalmuk, míg a többi vallásfelekezeteknek nincs? Végre, miért kérik azt az államtól, a mit maguk is megtehetnek? Ezekre a kérdésekre, ha a nép szemeit ki akarnák nyitni, azt kellett volna válaszolniuk, hogy az egyedül üdvözítő egyház tanítása szerint a római egyházat nem a Krisztusban hivők összesége, nem a néptömeg, hanem csak a papi rend képezi, mely egyedül van hivatva az egyház kormányzására. A nép kiskorú, éretlen, nem érdemes arra, hogy az anyaszentegyház titkaiba beletekinthessen. Az ilyen beszédnek volt értelme és alapja Szent István korában, mikor a világi elem tudatlan, szilaj és vad volt, mikor a nép, a jobbágy se írni, se olvasni, se latinul beszélni nem tudott. De nincs értelme a XX. században, mikor a nép értelmes, mikor már befogadtatott az alkotmány védvárába.