Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

A világ halad. Ma nincs többé jobbágy, csak szabad polgár, a ki ír és olvas, a ki mer szabadon gondolkodni és érezni, a kinek kötelességei mellett jogai is vannak, a ki befoly a törvények alkotásába ... És minthogy ez így van, tehát a római egyháznak is erősen érdekében állana, hogy, szakítva a középkori felfogással, alkalmazkodjék a haladó kor újabb intézményeihez és fogadja be egyházi alkotmányába is a világi elemet, úgy, mint a protestáns keresztyének. Alkosson magának igazi autonómiát, igazi önkormányzatot, minden idegen hatalom beavatkozásától függetlenül. Ez azonban már eretnek beszéd, melyre igazhitű katholikus embernek hallgatnia nem szabad. Szívesen bevalljuk, hogy ehhez nekünk protestánsoknak semmi közünk; de vannak már római katholikus férfiak is, a kik merészelnek ilyen elveket hangoztatni. A „Magyar Állam" Phitíppiisa jó nyomón Jár* midőn azt jósolja, hogy az óhajtott kath. alkotmány lesz az, mely „a bomladozó protestantizmus menekültjeinek is biztonságot és nyugalmat nyújthat." A világi elemet be kell vinni az egyház ügyeinek kormányzásába. Ha — úgymond — a kath. egyház elismeri a világiak patrónusi jogát, bátran elismerheti a híveknek alkotmányos jogát is. Ha a közönséges pap és tanító választása nem forgatja fel a katholiczizmus lényegét, az sem volna valami nagy veszedelem, ha kellő szabályzat mellett, befolyna a püspökválasztásba is. Hiszen a püspök is csak gyarló ember, a kit a kinevezés nem tesz töké-