Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.
ügyi minisztériumnak erre vonatkozó iratait és olvassák el figyelmesen az én erre vonatkozó írásbeli tanácsomat. Körülbelül másfél ívre terjed az az indokolás, melyből én azt a következtetést vontam le, hogy olyan czímet a XX. században nem szabad megengedni. Ne szegyelje az erdélyi kath. püspök a „katholikus" jelzőt. Majláth püspök éppoly kevéssé lehet az összes erdélyi keresztyének püspöke, mint a római pápa az egész világ keresztyénéinek feje. Azt még a legkatholikusabb jogtudósok is elismerik, hogy a köz-zsinatok épp oly kevéssé hivatvák új hittételeket alkotni, mint az egyes püspökök; hanem Krisztus Urunk tanítását a korszellemnek és közfelfogásnak csak megfelelőbb alakban formulázhatják a nélkül, hogy lényegüket legkevésbbé megváltoztatnák. (L. Kőnek S. és Antal Gyula, Egyházjogtan 442. 1.) Ebből méltóztatik látni, hogy az én kijelentésem nem volt „minősíthetetlen támadás", csak egyszerű tagadása annak, mintha a pápa az összes keresztyének, tehát a protestánsok főpapja is volna. Beszédemben az ismeretes püspöki esküre vonatkozólag elítélő módon nyilatkoztam, s ezzel szemben világosan azt mondom, hogy a mi protestáns keresztyén káténkban és zsinati törvényeinkben más vallású embertársaink istentelen üldözése nem foglaltatik. Mi római testvéreink vallási meggyőződését, törvényes jogait és javait nem érintjük; de azt sem. engedhetjük meg, hogy minket a XVI. század kath. főpapjainak gyűlöl-