Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

é voltak: «Minden törvényesen bevett vallás gyakorlata szabad. Az áttérést egy vallásról másra akadályozni tilos. A hatheti oktatás s a vegyes házasságoknál a gyermekek katholikus vallásbani neveltetését illető divatos kötelezvény a múltra is érvénytelen, eltörültetik. Az 1791. évi XXVI. törvényczikk azon pontja, mely a protestánsoktól a lakás birtoklás jogát Horvátországban megtagadja érvényteleníttetik. A prot. ifjúság a külföld bármely egyetemét minden akadály nélkül látogathatja. A kath. szülék gyermekeiket protestáns iskolákba járathatják, prot. nevelők által taníttathatják. Minden magyar sorezredhez prot. tábori pap is alkalmaztassék. A prot. czéhbeliek a katholikusok ünnepeinek megtartására nem kötelesek stb.* Az alsó tábla e javaslatot elfogadta; de a főrendiház a püspökök mellett foglalt állást, ellenére annak, hogy B. Wesselényi Miklós, gr. Széchenyi István és gr. Eszterházy Mihály és ezekkel több szabadelvű mágnás mellette szólalt föl. A viták évről-évre ingerültebbek és szenvedélyesebbek voltak. Deák Ferencz ezeknek veszélyes voltáról már 1833-ban ekképen nyilatkozott: «Sulyos átok gyanánt nyomja nemzetünket a hajdankorból, úgy látszik, örökségül ránk szállott irigy viszálkodásnak minden bizalmat elfojtó indulatja. Sok kincsekkel áldotta meg a természet hazánkat; de az irigy sors megtagadta tőlünk legszebb áldását: a közértelmet és az egyetértést. Talán azért, hogy a magyar soha virágzó nagyságra ne emelkedhessek; soha igazán szabad és független ne lehessen. Nem is a külső erőszak fog minket valaha elnyomni, hanem belső egyenetlenség, mely a közerőt és közlelkesedést kifejteni nem engedi, s polgári szabadságunk éltető gyökerein rágódva dúlja föl végre nemzeti létünket. Mert íme most is a legszentebb tárgy, a vallás* Horváth M. Huszonöt év Magyarország történelméből. I. 321.1.