Zsilinszky Mihály: Dr. Székács József evang. püspök 1809–1876. Budapest 1909. (Egyházunk nagyjai IX.)

tagon szobájában, kezeit dörzsölgetve. Azután így szólt: „Kiszámította-e ön, mennyibe kerülne az?'. „Igenis számítottam. Fenséged tízezer forint alapítványt tesz, a budai hívek pedig nem volnának méltók, hogy isten napja rajok süssön, ha más tízezer forint kamataival felérő összeget évenként ki nem állítanának . . . 1200 forintból pedig a papfizetés, melyet én egyelőre csak hatszáz forintra tennék, kikerülne ; a többi pénzt és áldozatokat — nem hagyva, ki számításból a külföldet, az országos részvétből lehetne beszerezni: így minden egyéb költség kikerülne, sőt maradna is valami. Ezen maradék képezné az évről-évre szaporítandó templomalapot és paplaképítési alapot, míg Budavárában az evangyelmi hit nem vándorol többé, hanem állandó lakos lesz. A nádorné ekkor így sóhajtott fel: „Ah, ha én gróf Károlyiné lennék V Erre Székács, elértve az áldott lélek aggodalmát, azt kérdezte tőle, visz-e rendes számadást kiadásairól? — „Mi végre kérdezi ezt ön?" — „Csak azért, válaszolá Sz. — mert gyanítom, hogyha Fenséged egy összegbe összevonná mindazon kiadásokat, melyeket Budán léte óta egyházi czélokra fordított; nem is kellene gróf Károlyinénak lennie, mégis már fennállhatna Budán az evangélikus templom és paplak". A főherczegasszony utalt budai tartózkodásának bizonytalan idejére, mire Székács megjegyzé, hogy éppen azért kell megragadnia a jelent, nehogy azt mondhassa a magyar evangélikus egyház, hogy a nádornéval az evang. hit is elköltözött. „Kedves Székács — válaszolá arra a nádorné — rendkívül fel vagyok izgatva, „hagyjon engem egyet aludnom, hogy gondolkozhássam tervei