Zsilinszky Mihály: Dr. Székács József evang. püspök 1809–1876. Budapest 1909. (Egyházunk nagyjai IX.)

felett." Két nap múlva ismét hivatta Székácsot és kezébe adta a tízezer forintról szóló alapítványlevelet. Feltételül csak azt kötötte ki, hogy csak olyan pap választassék, a kit ő akar. — „A választás szabadsága —jegyzé meg Székács — a gyülekezeté". Igen, de enyém az adományozás szabadsága — feleié a nádorné — s nem tehetem fel a budai gyülekezetről, hogyha én alapítom meg a gyülekezetet, az ne választana meg. papul olyat, a kit én kívánok". Úgy is lett. A budai egyház elfogadta az alapítványt minden ellenvetés nélkül. A nádorné jelöltje Bauhofer György somorjai lelkész lett az újonnan alapított budai evang. egyháznak első rendes lelkésze. Csakhamar meglett a templom is, a paplak is; még pedig fent Budavárában a királyi palota közelében. A nádorné mindenben Székács tanácsait követte és mikor a végeredményt örömtől sugárzó arczczal közölte férjével a nádorral: ez helyeslően fogadta a jelentést és csak annyit mondott neki: „Székácsnak több esze van a kis újjában, mint nektek mindnyájatoknak a fejetekben". Annyi bizonyos, hogy Székácsnak jó tanácsai beváltak; de az sem tagadható, hogy a nádorné hitbuzgóságának és áldozatkészségének köszönhető, hogy Budán önálló evang. egyház alakult. A hazai közállapotok évről-évre bonyolultabbakká lettek. A világosi katasztrófa után nemcsak az ország -vesztette el alkotmányos szabadságát és önállóságát, hanem a protestáns egyház is. Az 1848/9-iki gyászos események után az evangélikus egyházegyetem törvényen kívüli állapotba helyeztetett. A superintendenseket és felügyelőket hivatalaiktól