Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIII. Tanrendszer, belső iskolai élet, tankönyvek, neveléstudomány. Magyar encyklopédia

Károlyi Gáspár biblia fordítása ekkor is leginkább volt elterjedve a protestánsoknál; de részint nagy alakja, részint nagy ára miatt nem terjedhetett kellőleg a családoknál. Ezért Szenczi Molnár Albert egy kényelmesebben hordható, kisebb alakú és olcsóbb kiadású bibliát akart közrebocsátani. De mivel ő, nyugtalan természeténél fogva, többnyire külföldön tartózkodott, sok időbe és fáradságba került, míg a hozzávaló fordításokat összegyűjtötte a hazában. Mégis 1608-ban már közkézen forgott az ő bibliája, mely a vizsolyi bibliát sok tekintetben megjavította és nyelvezetét századokra elfogadhatóvá tette. Mikor a Szenczi-Molnár-féle biblia példányai fogyni kezdtek, akkor a sokat szenvedett Komáromi Csipkés György által fordított biblia jött használatba. Ez kétségen kívül derék munka volt, mely a fordítónak tiszteletreméltó nevet szerzett; de a Károlyi-féle fordítást nem volt képes háttérbe szorítani. Egyik derék kortársa, Misztótfalusi Kis Miklós azzal lepte meg az akkori irodalmi világot, hogy saját költségén, maga által metszett betűkkel nyomatta ki a bibliát és külön a zsoltárokat. Az »aranyos biblia« sokáig volt kedvenc olvasmánya a protestáns híveknek. Ezzel csak az a díszkiadásu biblia versenyezhetett, mely Lőcsén 1630-ban Breuer János költségén jelent meg, és mely nemcsak a templomok oltárainak, hanem a felvidéki protestáns családok asztalainak is dísze volt. Természetes fejlődésnek kell tekintenünk azt, hogy lelkészeink és iróink nem elégedtek meg csupán a biblia fordításával ós olvasásával, hanem belemélyedtek annak magyarázatába is. Az egyházi beszédek fő eszközei lévén az ige hirdetésének, kiválóan gondos kidolgozásban részesültek. E tekintetben is szemük előtt állott a külföldi jeles szónokok példája. Es e téren ismét csak Szenczi Molnár Albert volt az, aki igen nagy szolgálatot tett a hazai protestáns irodalomnak az által, hogy lefordította Scultetus Ábrahám heidelbergi udvari prédikátornak és jó barátjának közkedveltsógű egyházi beszédeit, melyek az egész évi vasárnapokra és a főbb ünnepekre szóló textusok alapján voltak kidolgozva. Ezeknek főórdeme az, hogy szép szónoki nyelven fejtegetik a ref. egyház hittani elveit ós ügyesen cáfolják az ellenkező tanokat. Ezen beszédek gyűjteménye »Postilla Scidtetica« cím alatt Oppenheimban 1617-ben adta ki, és hálából nagyszombati pártfogóinak ajánlotta. Három évvel későbben, 1620-ban, ugyanott adta ki a zürichi reformátusok Imádságos könyvét is, mely szép prózai nyelvezete által tűnt ki.