Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIV. Polemikus irodalom. Luther és Kálvin híveinek vitái

Erről a munkáról, mely fájdalom most már sehol sem kapható, Bod Péter ezt jegyezte fel: Alvinczi ebben feldarabolja és apróra aprítja a Pázmány Péter reformátusokat csúfoló ós mérgesen hahotáló s mocskoló leveleit. Alvinczit nagy tudománya, éles felfogó és ítélő tehetsége méltó ellenfelévé tette Pázmánynak. 0 az ószbeli okok és külső példák, a képek és hasonlatok bőségével, valamint a magyaros kifejezések és közmondások éppen oly csattanósságával rendelkezett, mint ellenfele. Es a logika és dialektika kórlelhetlen következtetésével, a csípős maró gúnynak fegyvereivel éppen oly hatásosan tudott bánni, mint »a vékony tudományú jezsuita«, aki pellengérező magasztalásokkal akarja nevetségessé tenni »az együgyű. prédikátort.« Pázmány nem hagyta abba a vitát. Még ugyanazon évben írta meg válaszát. »Ebben a nyomorult »Feleletben« — úgymond — igen melleszti Alvinczynk a madarat, melynek repülését távol látja; és drágán árulja a medvebőrt, maga a medvéjét sem látta, azaz triumfál, mintha immár a pápától elvonta volna a Szt.-Péter kulcsát, nekem pedig hátrakötötte volna kezemet és tömlöcben, kalodában tartana .. .« de ő visszalő neki ily cím alatt: »Alvinczi Péternek sok tétovázó keringésekkel és cégéres gyalázásokkal felhámozott Feleleteinek rövid és keresztény szelídséggel való megrostálása.« Hogy minő keresztény szelídséggel írt, azt az a pár sora is mutatja, melyben írja, hogy Alvinczi »mosdatlan kézzel és körmös újjal kapa hozzá, cifra fortélyokkal és hajadon pór-szitkokkal támada ellene.« Legnagyobb, leghatásosabb műve volt Pázmánynak, az 1613-ban megjelent »Isteni Igazságra vezérlő Kalauz«, mely Bellarmin Ferenc, híres jezsuitának »Disputationes de controversiis Christianae fidei adversus hujus temporis haereticos« című műve alapján készült, ügyesen alkalmazva a magyar közönség ízléséhez. Ebben Pázmány 14 könyvben tárgyalja a protestáns írók által felvetett ós a kath. egyház tanait támadó kérdéseket, az ókesszólásnak mindazon fegyvereivel, amelyek Pázmánynak minden polemikus művét jellemzik. E műnek főcélja azonban nem polemikus, hanem a kath. egyház tanainak és hitágazatainak tudományos megállapítása. Természetes Luthernek és Kálvinnak gyalázásával. Több évi tanulmánynak gyümölcse lévén, igen természetes, hogy a protestáns íróknak is több időre volt szükségük, hogy alaposan visszaverhessék támadásait. Egyes részei ellen azonban többen szólaltak fel. így például megjelent névtelenül egy németből fordított és Alvinczynak tulajdonított polémikus mű »Lelki orvosság* címe alatt. Továbbá Zvonarics Imre csepreghi evang. lelkész és társa Nagy B. ev. tanító »Pázmány Péter pironsagi« cím alatt. Önálló művel lépett fel ellene Kecske-