Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VIII. A rómómai katholikus egyház új életre keltése Ferdinánd alatt. Miksa uralkodása

az, hogy az ország minden rendű lakosának jelentékeny százaléka az evangeliom szellemétől volt ekkor már áthatva, hisz az 1554-iki országgyűlés a nádori méltóságot a vallásjavítás egyik oszlopemberóre, Nádasdy Tamásra ruházta. Ugyanezen országgyűlésen a szepességi öt királyi város protestáns követői, hivatkozván a király elé még 1549-ben benyújtott s most az országgyűlés elé is beterjesztett hitvallásukra, fennen kimondják, hogy ők nem új veszedelmes tanokat követnek, miként ellenfeleik állítják, hanem a keresztyónségnek ős tiszta igazságait vallják; az ő lelkészeik nem lázítók, hanem kegyesek ós katholikusok, a kik az evangéliumot hirdetik és a népet szelídségre s a felség iránti hűségre tanítják. 0 közöttük nem kell eretnekséget vagy szakadást keresni. Náluk a kolostorok megtüretnek, de húsz óv óta nincs azokban szerzetes a lakosságra nehezedő nagy nyomor és szegénység miatt. És a megyék — mint Lőcse város követei irják — mind mellettük nyilatkoztak. Ily körülmények között az említett országgyűlések újból és újból csak a korábban alkotott vallásügyi törvényekre hivatkoznak, mindössze is »az anabaptisták leggonoszabb társaságának« kiküszöböltetósét rendelik el ismételten. De mégis az 1559-ben hozott vallásügyi törvénycikkely végén van egy a protestantizmusra nézve komoly veszedelmet magában rejtő pont, az t. i., hogy a főpap urak espereseiket vizsgálás céljából kiküldjék, zsinatokat tartsanak ... és a zsinatnak akár általános, akár részletes egybehívasának idején tartozzanak minden plébánosok és tanítók, bárkik legyenek, mind az urak ós nemesek, mind a szabad városok birtokaiból főpapjaiknak egybehívására, minden ellenkezés nélkül, üdvös tanítás hallgatása végett összejönni \ azok pedig, kik a plébánosokat visszatartanák, szigorúan büntettessenek. E pontot azonban a király, de aki már ekkor a császári koronát is viselte, s mint császár kényelmetlennek találta a magyar alkotmány korlátait, országgyűlésen kívül, saját hatalmánál fogva, tehát az alkotmány nyílt megsértésével — csatolta a törvényhez. A következett évben haladt Ferdinánd a megkezdett alkotmányellenes úton tovább, s Bécsből 1560 ápr. 10-én, kétségkívül főpapi sugalmazásra s Forgács Ferenc nagyváradi püspök ellenjegyzése mellett újabb rendeletet bocsátott ki, melyben a király gondolkozására kellő fényt vető ilyesféle gondolatok előrebocsátása után, ^némelyeknek gonoszságok és setét elmével a Krisztus aklában való szabad és megátalkodott kegyetlen garázdaságok mellett minden régi ós már kiküszöbölt, kárhoztatott eretnek tévelygések e században visszahozatvan«, — így folytatja: »Mi tehát hivatalunknál fogva, melyben Isten kegyelméből a császári méltóság leg-