Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VIII. A rómómai katholikus egyház új életre keltése Ferdinánd alatt. Miksa uralkodása

magasb állására helyeztetvén, akarunk az igaz hit védelme és megóvása végett módokról gondoskodni, nehogy az egyszer Istennek és annak tiszteletére szentelt egyházi birtokok világi használatokra fordíttassanak. Ezért is magunk és a velünk most is együttlevő főpap ós országnagy urak érett tanácskozása és megfontolása mellett elhatároztuk, hogy az összes egyházi javak, bármiként neveztessenek, legyenek azok káptalané, vagy apácáké, prépostoké, kanonoké, perjeleké, szerzeteseké, kápolnásokó, akár királyi vagy főpapi adománnyal ellátottak, melyeket t. i. mi korábban akármely világi embernek adományoztunk volna, — mely adományt mi jelenleg visszaveszünk, eltörlünk — bármely rendű s állapotú világi emberek kezeiről azonnal és tettleg elfoglaltassanak ós azoknak, kiket azon javadalmak illetnek, visszaadassanak. — Tudták Ferdinánd tanácsadói, hogy a nagy kiterjedésű világi jószágok erős védelmező bástyái az »igaz« hitnek, erős érveket, éles fegyvereket nyújtanak az oly apostolok ellen folytatott küzdelemben, kiknek nem hogy maguknak, de még Mesterüknek sem volt hova fejét lehajtani. Ferdinánd az »istentelen és képtelen eretnekségek s tarsulatok« iránt érzett ellenszenvének még egyszer kifejezést adott az 1563-iki — az ő életében utolsó — országgyűlés vallásügyi törvónycikkelyeiben; újból erősen hangoztatik a vallásban s istentiszteletben való egység; a szent atyák által helybenhagyott igaz tudomány, másrészt szigorú büntetéssel fenyegettetnek a királynak oly kapitányai, felügyelői, katonái, akik az eretnek szónokokat, az arra nem hivatottakat, a hitvány és istentelen tudományok miatt máshonnan elűzötteket magukhoz venni, és többnyire várakban és királyi birtokokban támogatni szoktak. Türelmesebb szellemet tanúsított, vagy jobban mondva a politikai körülmények kényszerítő hatása alatt mérsékló magát Ferdinánd a vallási ügyek terén az erdélyi rendekkel szemben azon hat év alatt, míg Erdélynek is fejedelme volt. így p. o. szentesítette az 1552-iki tordai országgyűlés XV—XVIII. törvény cikkelyeit, melyekben kimondatott, hogy az evangélikus rész pártfogói a katholikus rész ellenében ne igyekezzenek semmit tenni, de viszont a katholikus rész is óvakodjék a másik rész megsértésétől; kimondatott, hogy a szókelyvásárhelyi lakosok közül mindazok, akik az evangéliomi hitet hallani ós tanulni akarják, szabadon alkalmazhassanak oly prédikátort, ki a szent evangéliomot hirdetni s minden szertartást Krisztus igéje szerint gyakorolni és a szentségeket kiszolgáltatni képes. így szó nélkül hagyta, hogy az általa Erdély egyik vajdájává kinevezett Kendi Ferenc, midőn az 1553-iki tordai országgyűlésen mint vajda esküt tett, nem esküdött a szentekre,