Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak

•el lelkét. Gyóntatója ezt hatalmasan tudta benne nevelni ós valóságos lelki nyugalmat szerzett neki minden tudósítás, mely az eretnekek pusztulásáról szólott. 0 csak egy vallásnak a jogosultságát ismerte el, daczára annak, hogy a protestánsok vallásszabadságát koronázási hitlevelével biztosította. Az országgyűléseket nem szerette. Idegen miniszterei tanácsára (Porcia herceg, Lobkovicz stb.) hallgatott legszívesebben, kiket fontos államügyekben magyar tanácsosai ('Wesselényi, Lippay, Szelepcsényi, Nádasdy) elébe helyezett. Lippay érsek 1658 nyarán Nagyszombatban zsinatot tartott, hol a bécsi és linci békekötéseket és az azokon alapuló vallási törvényeket semmiseknek jelentették ki. Veresmarty Mihály, a református papból lett pozsonyi kanonok nyíltan hirdetó, hogy a katholikusok teljes joggal birnak a protestánsokat, mint tévelygőket, tüzzel-vassal s minden erőszak használatával a katholikus hitre téríteni. Ehhez a papság valóban derekasan hozzálátott; miből könnyen érthető a protestánsoknak azon ingerült hangulata, melyet az 1659-iki pozsonyi országgyűlésen tanúsítottak, midőn sérelmeik orvoslását hasztalan követelték. Erdély sem látott jobb napokat. II. Rákóczy György szerencsétlen lengyelországi hadjárata után felfordult minden. Rákóczy elvesztette fejedelemségét, majd annak visszavivásáért folytatott küzdelemben életét is; a török új fejedelmeket (Rhódey, Barcsay stb.) küld Erdélynek; villongások színhelye lesz az ország, míglen Apafi Mihály az ingó fejedelmi trónt ismét meg nem szilárdítja. Leopold kormánya alaposan kihasználta az erdélyi zilált viszonyokat; most lehetett látni, mily szilárd támaszuk volt a magyarországi protestánsoknak is az erdélyi fejedelmekben. Törvénytelenség törvénytelenség után következik, vége-hossza nincs a vallási zaklatásoknak. A pozsonyi evangélikusok templomot, tornyot építenek s haranggal szerelik fel. Ezért az egyház elöljáróit Bécsbe idézik, elfogják s börtönbe vetik s azonkívül mintegy hetven evangélikus polgárt a pozsonyi királyi tábla elé idéznek s utoljára is minden közbenjárás és folyamodás dacára bűnösöknek mondják ki őket. A katholikus főurak: gr. Nádasdy Ferenc, gr. Esterházy Pál, gróf Glubiczer stb. "szintén vérszemet kaptak ós birtokaikon kegyetlenkednek protestáns jobbágyaikon s a törvénytől mitsem félve, elűzik a protestáns papot és tanítót s elfoglalják a templomot, paplakot és iskolát; Sárospatakon Báthory Zsófia, Rákóczy erdélyi fejedelem özvegye ós Ferenc, kik mindketten kath. hitre tértek, az iskola azon jövedelmeit, melyeket Perényi Gábor adományozott s azóta utódaik, illetőleg örököseik, sőt eddig maguk is kiszolgáltattak, 1661-ben lefoglalták, sőt nemcsak ezt, hanem az iskolának Lorántfy