Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - V. A reformáció híveinek egyházakká s külön felekezetekké való alakulása

mellékén működött lelkipásztorok is, a budai basa is Debrecenhez fordultak igehirdetőkért s ilyeneket valószínűleg nyertek is. Már csak ez adat is eléggé tanúsítja az említett két vidék között megvolt szellemi érintkezést és így azt is, hogy midőn Debrecenben s vidékén Dévai, Kálmáncsehi, Melius a helvét reformáció tanítóikónt léptek fel, tanításuk elhallatszott a Duna-Tisza közére, Pest vidékére, sőt Tolnába, Baranyába is. De eljutott a kálvini reformáció e vidékekre több más úton-módon is, többek közt a külföldi egyetemekről időnként visszatért ifjak avagy a külföldi tudósokkal folytatott levelezések útján is. A kétséget kizáró nyomok azonban hiányoznak itt is. Ha Verancsics 1560—1561-iki panaszleveleiben egervölgyi híveit a reformációnak folyvást lutheránusoknak nevezi; holott azok 1562-ben már a debreceni hitvallást nyilvánítják hitük szabályozójának; ha Thúri Pál a tarcali zsinaton (1562) bevett Bóza-féle hitvallást Perényi Gábor előtt az ágostai hitvallás bővebb és kimerítőbb értelmezéseként igyekszik feltüntetni, akkor a dunai részeken is ne véljük a kálvini reformációt fegyverrel, paizzsal ellátott Minervaként előpattanni. Lassan ment itt is a hittani ós szertartási nézetek és szokások átalakulása, ós kivált a »lutheranus« elnevezés megmaradt még azután is jó ideig, hogy a lelkeket a kálvini irány hódította meg. így p. o. nemcsak hogy 1553-ban Józsar barát a tolnai lutheránusok ellen tesz panaszt a budai basánál, de még 1564-ben is Kecskeméten — a városi jkönyv szerint — a pápistáknak a Luther-keresztyénekkel van dolguk az öreg kőtemplom felől; 1565-ben Szegedi Kiss a lutheránusok kitűnő fórfiaként említtetik ; sőt Musztafa basa még 1577-ben is azt parancsolja a gyöngyösi bíráknak, hogy bókét hagyjanak a lutheréknek. Vagy p. o. Sztárai Baranyában működése alatt már a helvét reformátorokkal levelez, 1558-ban az erősen Kálvinhoz szító Pápa lelkésze lett és mégis később a lutheránus Sopronba ajánlkozik magyar lelkészül. A hatvanas években azonban e részeken is határozottabb alakot nyert a vallásjavítás; az 1576-ban tartott hercegszollÖsi (Baranyamegyében) zsinat pedig erősen együvé fűzte a Tolna-, Baranyamegyékben és a Duna-Tisza közén alakult protestáns egyházakat. E zsinaton, mely Vörösmarti Illés hercegszőllősi lelkész s mindkét taranya szuperintendensének elnöklete alatt tartatott, az iskolatanítókon kívül állítólag 40 lelkész volt jelen, kiknek nagy többsége valószínűleg a baranyai egyházkerületben szolgált, — e kerületekhez tartozván ekkor még Pozsega és Valkó vidéke is; — de jelenvoltak a budai, pesti, csepeli, sz. miklósi, ráckevei, duna-pataji, Tolnamegyóből: a dunaföldvári, bölcskei lelkészek is. Az itt alkotott, vagy talán az elnöklő püspök által előterjesztett s a jelenvoltak