Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - V. A reformáció híveinek egyházakká s külön felekezetekké való alakulása

kinyomatták, mely azután e módosított alakjában »tarcal-tordai hitvallás« címen volt hosszabb idó'n át ismeretes.

1 Ugyancsak e zsinaton elhatározták az ostya helyett a kovászos kenyér használatát, továbbá bevették az iskolák számára Kálvinnak 1541-ben francia, 1545-ben latin nyelven is kiadott kátéját. Perényi Gábor azonban, a hatalmas főúr, ki Zemplén vidékén buzgó védelmezője volt a német reformációnak, ós pedig nemcsak a római, de a helvét iránnyal is szemben, zokon vette a tarcali zsinat végzéseit. A birtokaiban szolgált lelkészeket maga elé hivatta Sátoralja-Ujhelybe, erősen megfeddette őket, hogy az ő parancsa s engedelme nélkül a zsinatban resztvettek s az ágostai hitvallást elvetni merészelték; másfelöl szigorúan meghagyta, hogy akik az ő jószágain lelkipásztori tisztet akarnak viselni, tartsák magukat az ágostai hitvalláshoz, az úrvacsorát ezentúl is ostyával szolgáltassák ki s az eleveelrendelós szövevényes tanát egyházi beszédeikben ne bolygassák. A megjelent s kétségkívül erősen feszélyezett helyzetbe került lelkészek szószólója Thúri Pál, a hitvallást illetőleg azzal védekezett, hogy ők az ágostai hitvallást nem vetették el, hanem a Beza hitvallását úgy fogadták el, mint éppen az ágostainak bővebb és kimerítőbb értelmezését; hogy az úrvacsoránál mily kenyeret használjanak ós hogy az eleveelrendelós tanáról hallgassanak-ó vagy ne, ezek oly kérdések, melyek eldöntésénél inkább Istennek mint sem az embereknek szavára kell hallgatniuk. Hogy különben eljárásuk — folytatta Thúri — vakmerő szemtelenségnek ne láttassák, készek ez ügyben a lipcsei és wittenbergi hittudósokat bíráikul felhívni. Ez ajánlat tetszett Perényinek s pár hittudóst kiküldött a mondott hittudósokhoz, mely intézkedés által a zaklatott lelkészek némi időt nyertek. De egyebet nem is; mert a felkórt szász hittudósok határozottan ellene nyilatkoztak annak, hogy az ágostai és a Bóza-fóle hitvallások között összhang volna. Perényi és Radaschin Mátyás, Terebes buzgó lelkipásztora megmaradtak továbbra is híven az ágostai hitvallás mellett, de e vidék magyar ajkú lelkészei, a hatalmas főúr ellenzése dacára is ragaszkodtak a Tarcalon befogadott hitvalláshoz s ennélfogva a két protestáns egyháznak egymástól határozottan különválása e vidéken is bekövetkezett. A kálvinista lelkészek az 1568-ban tartott gönci zsinaton újabb bizonyítványt állítottak ki a genfi reformációhoz való ragaszkodásuk felől. 1 Ebből a magyar szöveget egész terjedelmében közli Kiss Áron 295-410 1.