Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - V. A reformáció híveinek egyházakká s külön felekezetekké való alakulása
A felső Tiszavidéknek ós a Mátraaljának. Ferdinánd jogara alá tartozó részeiben lakó lutheránusok között is lengedezett már kisebbnagyobb mértékben a hatvanas évek kezdetén, Kálvin szelleme. Hogy e részeken kik voltak annak apostolai, — az egy Huszár Grált, akkor kassai magyar prédikátort kivéve — névszerint nem ismerjük. Ismerjük azonban, és pedig saját irataiból, a mindkét ágú reformációnak e vidékeken türelmetlen üldözőjót, az 1557-ben Ferdinánd által egri püspökké kinevezett Verancsics Antalt, aki 1560-tól kezdve Ferdinándnak, majd egyszersmind Miksa cseh királynak is újabb és újabb vád- s rágalomteljes jelentéseket tesz az Egerben és vidékén lakozó nagyszámú lutheránusok felől s kéri magát azok kiirtására minél szigorúbban hangzó királyi rendeletekkel utasíttatni. Csakhogy kemény nyakú nemzetséggel akasztotta össze a tengelyt. »Csodalatos e veszett emberek makacssága, — írja egyik prépostnak — mert semmi érv, semmi igazság, még ha újjal mutatjuk is azt nekik, nem mozdítja el őket tévelygő hitüktől, sőt annál rosszabbak és erősebbek lesznek. Négy a házamnál van fogságban, egyik prédikátor, a többi közrendű. Konok mind ós Faraónál is megátalkodottabb. Kívül kettőt ostromlók, kiket, ha le nem győzhetek, kiviszem, hogy amennyire lehet, egész megyém tiszta legyen az efóle szemináriumoktól.« Eajta is volt a buzgó püspök. Az 1560-dik év végén Kassa nagytudományú lelkészét, Huszár Gált az ottani parancsnok által elfogatta s Egerbe vitetni rendelte; de Kassa protestáns népe értesülvén papjának titokban elfogatásáról, azt kiszabadította, ki azután álruhában Debrecenbe menekült. Az egri protestánsok közel két évig tartó zaklatása után Verancsicsnak, meggyőződvén ennek a reformáció hívei kiirtására irányuló s egyre erősbödő zélusa felől, ünnepélyesen esküt tettek arra, hogy hitük és vallásuk mellett minden körülmények között híven megmaradnak. Ekkor a püspök ez esküt politikai összeesküvés színében tüntette fel Ferdinánd előtt, ki azután Thurzó Ferencet és Dersfy Istvánt küldötte ki királyi biztosokúi Egerbe, kik a püspök vádjának alaptalansága felől csakhamar meggyőződtek, arra azonban ők sem tudták semmiféle fenyegetésekkel reábirni az egri és egervölgyi protestánsokat, hogy hitüket elhagyják, vagy legalább hogy prédikátorukat elbocsássak. Ismételten kinyilatkoztatták Thurzó előtt, hogy egyakarattal tett esküjüktől el nem állanak s ha prédikátorukkal együtt ólniök meg nem engedtetik, rögtön készek mindnyájan minden károsodásukra való tekintet nélkül eltávozni. Igen, de ekkor Eger őrség nélkül maradt volna, ezért a biztosok kénytelenek voltak szelídebb húrokat pengetni, az egervölgyi hívei pedig a javított vallásnak, hogy magukat az eretnekség vádja ellenében
