Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

ken valóságos harc folyt az elfáradt egyházi szolga koporsója körül j rángatták, vonszolták s verekedés zavarta a végső tisztességtételt.

1 A protestáns nemes úr, ha vallásához ragaszkodik, épp úgy érzi a hatalom nyomását, mint a közrendű ember, csak az üldözés módja más. Neki szabad udvari papot tartania, saját kápolnájában istentiszteletet is tarthat, de jobbágyait, az idegeneket ki kell zárnia. A protestáns földesúr joga nem korlátlan, mint a katholikusó; súlyos sebet üt rajta az állam, amidőn a katholikus plébánia kegyúri terheinek viselésére kötelezi, hitsorsosainak gyámolítását meg szigorúan tiltja. Az erős egyéniségek e téren nem igen hódoltak meg a királyi akarat előtt, kivált félreeső völgyekben, ahol ritkán fordult meg pap vagy királyi ember. Az öreg Zay Ferdinánd, bár Az ÁCSAI PRÓNAY-KASTÉLY. többször megintették, mindig harangoztatott s jobbágyaival közösen épült a templomban minden Istenáldotta ünnepnap.

2 A hajlott korú Róvay Kata Szidóniának, a nádorságra jelölt Ostrosith Mátyás özvegyének már, aki teljesen támasz nélkül állt, nem engedték meg, hogy udvari papot hívjon, aki elmenetelére elkészítse.

3 Prónay Gábornak Ácsán elsőizben csak fakápolnát engedélyeznek; később megengedik, hogy kőből építsen, de boltozat és vakolás nélkül. Batta Jánost keményen fenyegetik, hogy a szentmártonkátai jobbágyokat be ne bocsássa oratóriumába. Azonban ennél a lelkiismereti erőszaknál is nehezebb ós kíméletlenebb a gazdasági nyomás. Törvény mondja ki, hogy az evangélikus nemesnek nincs birtokjoga Horvát-Sziavon« Földváry i. m. II. 324—326. 1. és 336—340. 1. * Zay M. gróf. Prot. Sz. 1901. » Századok. 1888. 894. 1.