Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

országban, tehát az egész ország területének mintegy hatodrészén. Nem részesülhet drága pénzen sem a vásárra bocsátott fiscalis javakból, bár ezt törvény nem tiltotta. A III. Károly uralkodásával bekövetkezett nagy birtokadományozások a katholikus nemesség és családok erősítését célozzák. A számbavehető nagyobb jószágok több 100.000 forintnyi értékben mind katholikus kézre jutnak; protestáns embert csak hármat találunk a kitüntetettek közt: Podmaniczky Jánost, aki Tisza-Földvár felét kapja, Okolicsányi Pált, aki 15.000, és Sembery Sámuelt, aki 7000 forint értékű jószágban részesült. Révay Mihály felé, aki időközben katholikussá lett, különös érdem nélkül is mosolyog a királyi kegy.

1 Más kitüntetésben is csak elvétve részesülnek. Három évtized alatt egyetlen ember sem akad, aki protestáns és magyar létére báróságot vagy grófságot kapna. A protestáns nemesség eroarányát gyengíti továbbá a tömeges nemesítés, amit III. Károly kormánya megkezdett. Trónraléptekor körülbelül 135.000 lélek volt nemes a harmadfél milliónyi lakosból. A nemességet katona, idegen vagy magyar is, ha püspök ajánlja, ha katholikus vagy áttért, ha Rákóczy ellen küzdött, késedelem nélkül megkapja. 1723-ban elrendelik a nemesség összeírását; akinek armalisa elveszett, a felség jótékonyságával biztatják. Ezt a rendeletet nem protestánsellenes célzattal adták ugyan ki, azonban a kormány ezt is fel tudta használni ellenök. Régi nemesség megerősítése, ha csak nagyon szembeötlő udvari érdemek nem támogatták, annyi akadályba ütközött, mint új nemeslevél megszerzése. Akit elutasítottak, nyomban adózóvá és kiváltságtalanná vált. 1738 óta nem országgyűlésen alkotott törvény erejénél fogva ugyan, hanem egy döntvény révén csak a nemesembernek volt birtokszerző joga. A protestáns nemesség számának apadásával tehát a protestáns lakosság vagyonosodó ereje, gazdasági emelkedése is természetszerűleg csökkent. A legártalmasabb csapást azonban a katholikus eskűminta erőszakolásával mérték a protestáns nemességre. A magyar az egykori katonanemzetből a viszonyok változása következtében jogásznemzetté vált s a közhivatal volt érvényesülésének egyetlen útja. De éppen innen akarta a hatalom kedvezéseit élvező katholicizmus a protestánsokat leszorítani. A két fél az első elkeseredett harcot az eskü kérdésében az 1729-iki országgyűlésen vívta s akkor a protestáns párt pillanatnyi sikert ért el. A Carolina resolutio azonban a katholikus álláspontot fogadta el s mintegy megtagadta a királyi hatalom két év előtti felfogását. Csupán a végrehajtásra nézve adtak ki egy bizal1 A magyar nemzet története VIII. 94—99. 1.