Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - V. A reformáció híveinek egyházakká s külön felekezetekké való alakulása

Ferdinánd ós Miksa előtt igazolják, szellemi fegyverekórt a János Zsigmond uralma alatt szabadabb vallásgyakorlatot élvezett bitrokonaikhoz, első sorban Debrecen híres papjához, Meliushoz fordultak, ki a már ekkor készen volt debreceni hitvallást adta át nekik, kik azután ezt mint hitüket szabályozó iratot elfogadták, külön címlappal ellátva kinyomatták s mindkét fejedelemnek megküldötték.

1 Mely hitvallással egyszersmind tanúságot tettek afelől is, hogy ez időtől fogva a kálvini reformáció hívei közé sorakoztak. Szorosabb értelemben vett szervezetük azonban a Királyhágón innen levő' kálvinistáknak mindekkorig nem volt, sőt azon hittani alapot is, melyet a tarcali, váradi, debreceni (1562) zsinatokon elfoglaltak, a hatvanas évek elejétől kezdve az eddigi ellenfeleken kívül egy újabb ellenfél — az alább említendő unitárius felekezet — megingatni igyekezett; azért Melius 1567 február 24-dik napjára Debrecenbe újabb zsinatot hirdetett, melyen a tiszántúli és tiszáninneni részekből megjelentek 17 esperessóg

2 széniorai ós több-kevesebb lelkészei s melyen a megjelentek elfogadták a Bullinger által 1566-ban készített II. helvét hitvallást, melytől később Kálvinnak Magyarországon levő összes hívei mint őket egyesítő köz-lobogójuktól hivatalos elneveztetésüket nyerték; készítettek egy bővebb s egy rövidebb hitvallást s egyszersmind megbízták Meliust egyházi törvények készítésére, ki el is készítette ós kinyomatta még az óv szeptember elejére azon 74 pontból álló CiJcJcelyeJcet,

3 melyek »az Isten igéjéből ós a természet törvényéből alkottattak az egyházi szerkezet fenntartására és a minden rendben szükséges keresztyéni élet képe1 A debreceni hitvallásnak az egervölgyiek számára nyomatott példányai előtt levő címlapon magyar fordításban ez áll: »Közönseges hitvallás (Confessio catholica), melyet a hit főágazatairól a szentséges és katholikus római Császárnak Ferdinándnak és az ö császári Felsége fiának, Miksa urok királyuknak — az ő királyi sz. Felsége egész Eger völgyében létező összes lovas és gyalog hadai, valamint nemesei és lakosai, kik magokat az isteni szövetség megőrzésére esküvel kötelezték, és a Krisztuson és Szentíráson alapított hit- és vallásért mindvégig harcolnak, az 1562. esztendőben benyújtottak.* L. bővebben Kiss Áron id. m. 59. s köv. lapokon. 8 Megjelentek: a váradi, érmelléki, máramarosi, makói, debreceni

{ szathmári, beregi, szilágyi, nyíri, böszörményi, n.-bányai, ugocsai, túri, károlyi, zempléni, újvári, borsodi esperesek. 8 E cikkelyeket Gönczi Kovács (Fabritius) György debreceni esperes 1591-hen újra kinyomatta s egyszersmind azokból az alkalommal egy kivonatos egyházi törvénykönyvet is szerkesztett és adott ki. Ez időtől fogva a közéletben az eredeti cikkelyek »Articuli majores« »Méliusz-féle kánonok*, vagy »Magyar egyházak cikkelyei* néven neveztettek, a kivonatos törvénykönyv pedig »Articuli minores« néven ismeretesek.