Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - V. A reformáció híveinek egyházakká s külön felekezetekké való alakulása

zésére«, mely cikkelyeket mindazon egyházi szolgák aláírván, kik az azon év elején tartott zsinaton résztvettek, érvényre emelkedtek azok mind a 17 egyházmegyében, s azok e megyéket — a Tiszán innen fekvő zempléni, ungi ós borsodi megyék kivételével — egymáshoz fűzték, vagyis létrehozták a tiszántúli kerületet. A Tiszán innen, a Bodrog, Sajó s Bírna vidékén volt magyarajkú protestánsok — mint láttuk — a tarcali, gönci s debreceni zsinatokon, hasonlóképen a genfi, majd a II. helvét hitvallás híveikónt nyilvánították magukat. Ezek azonban talán egyéb okból is, de főként a római katholikus papuralomra emlékeztető püspöki névtől és kormányzattól való nagy idegenkedésük miatt egyházkerületté nem alakultak, püspököt nem választottak, hanem négy, úgymint: abauj-torna-sárosi, borsod-gömör-kishonti, ungi és zempléni egyházmegyékké alakulva, szeniori vagy esperesi kormányzat alatt állottak egészen a Károly-féle rendelet megjelenéséig (1734). Mindenik esperes saját megyéjében püspöki jogot ós hatalmat gyakorolt, azért néha szuperintendensi címmel is éltek; zsinatokat hívtak össze, az egyházlátogatás és lelkész-avatás tisztét gyakorolták, házassági ügyekben Ítéltek, egyházfegyelmet gyakoroltak, az egyházat a polgári hatóságok irányában képviselték, de mindent a megyei lelkósztársakkal egyetértőleg tettek. E megyék az 1635. évi bodrog-keresztúri közzsinatjukon, még inkább a püspök választást meghagyó szathmárnémeti zsinat (1646) határozata és I. Rákóczy Györgynek ugyanezt sürgető rendelete után tartott sárospataki közzsinaton egymással szorosabb egyezségre — unióra — léptek. Ez unió folytán a négy esperes közül szavazással elnök vagy közös felügyelő — communis inspector — választatott, az egyházat egyetemesen érdeklő, p. o. hitelvi, szertartási és iskola-ügyekben közzsinatot tartottak; ha valamelyik esperes meghalt, ennek helyettese értesítette a testvérmegyék espereseit, akik követtársaikkal és az illető megye lelkészeivel együtt a zsinaton megjelenvén, együtt szavaztak ós a megválasztott esperest a társesperesek felavatták. Az egyház kormányzásában ós az egyház fegyelem gyakorlásában szabályozók voltak, részint a Károli Gáspár esperes elnöklete alatt tartott gönci zsinatban (1566) hozott kánonok, részint azon, valószínűleg a XVI. század második felében hozott s 55 pontból álló »Cikkelyek, amelyek szerint igazgattatik az Egyház Magyarország felsőbb reszeiben«, s ezeken kívül egyik egyházmegyében még a 38 pontból álló »Borsod-gömör-kishonti cikkek.

1 Fentebb említettük, hogy a XVI. század közepén a Duna' L. Kiss Áron id. m. 706—732. 1.