Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

körmenetet vezetett a kápolnához. Az evangélikus templomnak pedig e napon zárva kellett maradnia. A nagy pénzbirság a nemeseket majd koldusbotra juttatta s általában ez az Ítélet Vadosfára nézve fölért holmi törökdúlással. Katholikus részről senki még csak dorgálásban sem részesült.

1 így végződött a vadosfai per, amelyben legfelső forum gyanánt a helytartótanács itélt. Azonban a kir. tábla s a hétszemélyes törvényszék sem volt elfogulatlanabb. Hellenbach György báró ellen pert indítottak; a kir. tábla javára itélt, azonban mivel a szentekre esküdni nem akart., az Ítéletet 10 esztendeig nem hirdették ki. A gencsi elöljáróság 1736-ban két evangélikusra mért Ítéletet a decretális eskü megtagadása miatt súlyosbított. 1743-ban Fáy Mihályt, Szathmári Király Ádámot ós társaikat a kir. tábla az ellenök folyó perben hasonlóképen a szentekre való eskütétel megtagadásáért 50—50 forintra büntette.

2 Mindez ellenkezett a Károly-féle rendelettel, mely szerint az igazságszolgáltatásban meg kell elégedni az egyszerű esküvel. Nyilvánvaló ebből, hogy a protestáns felek kedvét elakarták venni a jogorvoslás keresésétől. Ez adatok is bizonyítják, mennyire a valóságon alapszik az erdélyi ref. konzisztóriumi jegyzőkönyv egy megjegyzése: »Mit ér a törvény, ha adversariusak a bírák ?«

3 A protestáns embernek személyes szabadsága merő káprázatta, illúzióvá vált. Nem védte semmi nemesi szabadalom. III. Károly uralmának vége felé, a második török háború alatt, amidőn hire járt, hogy Rákóczy József betörésre készül, puszta gyanúra összefogdosták s egy esztendőnél tovább nehéz fogságban tartották az erdélyi református egyház főembereit, Szigeti Gyulai István püspököt, Lázár Jánost, Rhédei Lászlót, Toroczkai Zsigmondot, Rhódei Ferencet, Tholdalaghi Mihályt, Bethlen Sámuelt s Borosnyai Zsigmond enyedi theol. tanárt. Lakásukat felkutatták, Írásaikat felhányták anélkül, hogy a legparányibb bűnjelre bukkantak volna. A vizsgálat semmi terhelő adatot reájuk kideríteni nem tudott s így a kormány ártatlanságuk elismerése mellett szabadon bocsátotta őket. A névtelen rágalmazó nevét azonban, hogy a bünhödéstŐl megmentse, titokban tartották. A szenvedésért, gyanúsításért az állam az elégtétellel adós maradt. A feladó büntetlensége csak mások bátorítására szolgált. Az egykorú felfogás szerint a városok a protestáns egyház igazi fegyvertárai. Erőgyűjtésre minden vereség után oda húzódnak 1 A periratok Sopron megye levéltárában. 2 A mindkét hitvallású evang. egyház sérelmeinek összeirása és folyamodványa 1744-ben. Földváry i. m. II. k. 160. 1. « Pokoly i. m. III. k. 95. 1.