Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

vissza. Ott vannak iskoláik, ott halmozódik fel vagyonuk a királyi kiváltságlevelekkel erősített bástyák mögött. A német városok, Sopron, Pozsony, Modor, Bazin, a bányavárosok igazi lutheránus fészkek; a kálvinista polgárság ereje pedig az alföldi magyar városokban, Debrecenben, Szatmárt, Miskolcon, Kecskeméten gyűl össze. A róm. kath. egyház és a vele szövetkezett királyság a városokban is megkezdi harcát a protestantizmus ellen. Nagy-Szombat, Buda és Pest tanácsa biztatás nélkül is egyre-másra szorítja protestáns lakosait. Az első tisztán papi város, a másik kettő új telepítvény, mely örömest s némileg kényszerűségből jár a hatalom kedvében. NagySzombat 1714 óta protestánst nem fogad be polgárnak; a még élő lutheránus polgárok 1727-ben csak azt a kegyet kérik, hogy fiaikat vegyék ki a határozat ereje alól. A helytartótanács a város pártjára áll, mert akatholikus emberek hatása csak káros lehet a papnevelőben tanuló ifjúságra. A király szeretne a folyamodványra kedvező választ adni, de a prímás és nádor ellene van. A dolog vége az, hogy a helytartótanácstól újabb jelentést kór, vagyis a folyamodvány elintézetlen marad. III. Károly ez esetben sem oldotta meg a kérdést, hanem megkerülte. Pest városa ugyanezen időtájban, noha még alig volt harmadfélezer lakosa s ráfért volna a gyarapodás, nem engedi meg, hogy területén protestáns embernek háza legyen. Inkább kifizették jó pénzen az örököst, csakhogy szándékukhoz hívek maradhassanak s szabályzatukon a kivétel rést ne üssön. A polgárság derékrószét alkotó kézművesek a felvidéki városokban s Erdélyben protestánsok voltak; céheik az evangélikus hitnek erős támaszai. A kormány rendeletéből az arány rövid időn megfordul. Katholikust nemcsak be kell fogadni a céhbe, de utóbb az az elv válik gyakorlattá, hogy protestánst csak katholikus hiányában szabad befogadni. A vezetés egészen pápista kézbe került. Léván a protestánsokat kizárták a céhekből, Pápán a földesúr kihirdettette, hogy protestáns mesterembertől vásárolni nem szabad. Néha azonban a két protestáns felekezet is elfogult és féltékeny volt egymás iránt. Hódmező-Vásárhelyen a reformátusok és a katholikusok összefogtak a céhekbe bekérezkedő evangélikusokkal szemben.

1 A Károly-féle rendelet a céheket a katholikus ünnepek megtartására s a misén, processzión, főkép az úrnapi istentiszteleten való részvételre kötelezte, ami a protestáns önérzet legmélyebb megbántását jelenti. Nyilvánvaló, hogy ez az intézkedés vallási tekintetben egyenes kihívása a protestáns léleknek, dacra ingerlés; gazdasági tekintetben pedig ugyanazt célozza, mint a birtokszerzés megszorítása; nehezebbé akarja tenni reájuk 1 Szeremlei i. m. 96. 1.