Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

engedett az országgyűlés. 1717-ben Volkra püspök, arra hivatkozva, hogy Veszprém nem végvár többé s a belehelyezett őrségnek nincs szüksége protestáns papra, elfoglalja a reformátusok szép új kőtemplomát tornyostul, harangostul s elűzi onnan Hodosi Sámuel szuperintendenst. Ez az ügy a királyi kancelláriához is fölkerült, de helybenhagyta a püspök intézkedését. Veszprém példájára s ugyanazon okkal Eszterházy Ferenc elveszi a pápai kálvinisták templomát, Tatáét, elfoglalják Léva s majd jóval később Gry őr templomait. Oly megyékben, ahol a protestánsság túlnyomó többségben van, az üldöző kéz ütése nem érzik annyira. Összetartanak s övék a hatalom. A katholikus papság panaszai szerint Tornában, Grömörben büntetlenül marad az eretnekség vétke. Máshol azonban annál szertelenebb ós kihívóbb az üldözés. A plébánosok, kisbirtokú nemesek, ahol tehetik, utánozzák a nagyurakat az erőszakosságban. A legcsekélyebb kockázattal sem jár, sőt érdemet szerezni vele. NagyKesziben az átvonuló búcsújáró nép, mivel nem harangoztak eléjök, a kalauzkodó plébános biztatására nekitámadt a kálvinista toronynak, meghúzta a harangokat s amidőn a faluból kiért, felgyújtotta. Sem a plébánosnak, sem egyetlen támadónak egy árva hajaszála sem görbült meg.

1 A kőtemplomok elvétele után az olcsó, egy-két csapással szétüthető fa-, sövény- és vályogtemplomokra szorult a szegény, agyongyötört, de hitéhez hű protestáns nép, kivált Somogyban ós Baranyában. Annyi zaklatás nem tudta vele megúnatni apái vallását. Imádkozó buzgóságát, éneklő kedvét e sok, évtizedeken át tartó üldözés nevelte nagyra; az egyszerű falak közt s valamely presbyter hátulsó kamrájában ép úgy tudtak épülni, mint mások a fényes művészi stílű faragott kövekből rakott templomokban.

2 A templomfoglalók nemcsak templomától, hanem lelki tanítójától is meg akarták fosztani a gyülekezeteket. Erezték, hogy ha a prédikátor hívei közt marad, azok hallhatják tanítását, enyhülhetnek vigasztalásain, ápolhatják szí vökben a jobb idők reményét, csupán egy kőrakást hódítottak meg s a nép szívéből egy zugot sem mondhatnak a magukónak. A kegyelmesebb indulatú földesúr megelégedett a templom elvételével, sőt itt-ott kárpótlást adott érte, vagy telket ajánlott újabbnak építésére. Az engesztelhetetlenek azonban a nyáj szétoszlatására törekedtek s a pásztort nem tűrték » Földváry i. m. II. k. 29—30. 1. 2 Baranyának s kivált az Ormánságnak e korbeli egyházi életét megragadóan rajzolja Baksay Sándor »Patakbanya« című gyönyörű elbeszélésében. (Gyalogösvény.)