Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

meg juhai között. Althan a váci egyházmegye területén lakó prédi­kátoroktól reverzálist csikart ki, hogy az ő megyéjében többé nem viselnek lelkitanítói hivatalt, csakúgy, mint Szelepcsényi korában. A pesti vallásügyi bizottságban ezt nemcsak nem tagadta, sőt a kényszer alkalmazásának vallási téren való jogosságát bizonyít­gatta. Hiszen — úgymond — Pál apostol is kényszerítésnek enge­dett, amikor megtért. 1 A prédikátornak a parancs vétele után a legtöbbször csak egy hálást sem engedtek házában, a jászberényi tanítónak békességes ebédjét sem várhatták meg. Az alsó-némedi pap, akinek felesége éppen gyermekágyat feküdt, különös kegyelem­képen kapott zimankós téli időn nyolc napi halasztást. 2 Hasonló lelketlen szigorúsággal büntették azokat, akik a prédikátor elűzése után más falvakba jártak istentiszteletre s ezzel mintegy a közéjök rendelt plébános lelki szolgálatát megvetették. Kosdon fejenként 12 rhénusi forint, Veresegyházán 6 forint, Szadán 12 forint volt az ilyen bűn váltsága. A szadaiak közül egy szegény ember nem tudta lefizetni a reá rótt büntetést, Vácra vitték s ott heteken át dolgoztatva leszolgáltatták vele. Míg odajárt, gazdasági eszközeit, kenyérkereső szerszámát elszedték. Hartyánban 100 botütés érte T aki más faluba járt prédikációra. 3 Kis-Szentmiklóson ugyanezen vétekért három református embert nyakánál fogva oszlophoz kötve pellengérre állítottak. 4 A győri püspök tisztjei a himodi (Rábaköz) jobbágyok közül két embert lovak mellé pórázra kötve vezettettek el Reminiscere vasárnapján az articularis vadosfai tem­plom előtt. 5 A templomától és lelki tanítójától megfosztott protestáns falvak lakói a földesúr intézkedése, de a királyi rendeletek szerint is a kiküldött plébános gondviselése alá tartoztak. Hozzá kellett járniok misére, prédikációra ; az keresztelte gyermekeiket, temette halottaikat. Természetesen neki járt az egykori prédikátor jövedelme, még pedig nem csupán a stóla, hanem a törzsjavadalom is. Némelyik község­ben a foglalás után sem igen akadt egy-két megrettent vagy ígé­retekkel lekenyerezett emberen kívül több katholikus hivő; a plébánost tehát a protestánsok tartották el, ép úgy, mint a szegény­földhöz ragadt irek az anglikán papokat. Néhol a szorongatott pro­1 A pesti vallásügyi bizottság jegyzökönyvei. II. k. 1134. 1. után Föld­váry id. m. I. 295. 1. 2 Földváry id. m. I. 229. és 300. 1. s Földváry id. m. I. 294—300. 1. 4 Földváry i. m. I. 299. 1. Mindezek Althan váci püspök megyéjében történtek. 5 Payr Sándor, Fábri Gergely. 47 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom