Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IV. A vallásjavítás a mohácsi vész után

Debrecennek is ura — segítették diadalra a reformáció ügyét. Petrovics Péter, a Szapolyai-ház rokona és híve, temesi bán, majd munkácsi várparancsnok, azután János Zsigmond tútora, ahová keze elért, mindenütt, de később különösen Erdélyben erős támasza, diadalra segítője volt az evangeliomnak. A hatásos pártfogók közé tartoznak: Nadányi István, a Massaicsalád, Jaxith Petemé Békés-, Bihar- s Zarándmegyékben, a mohácsi csatában elesett Perónyi G-ábor özvegye, Frangepán Katalin, Szent Pál leveleinek 1533-ban lefordíttatója és kiadója, ugocsai és máramarosi birtokaiban; a Bánffi-család több tagja Zala- és Baranyamegyékben és Erdélyben; Battyányi Orbán és Boldizsár Vas- és Veszprémmegyékben; a Balassák Bars-, Hont- és Nógrádmegyékben; a Báthoriak, Csákiak, Bebekek az ország keleti felében; a Dobók Eger s Patak környékén; Zrínyi Mihlas Szigetvár, Babocsa vidékén. Horvátországba főként Ungnad János támogatása mellett hatolt be a reformáció világa. Ungnad Karinthiában született, I. Miksa császár udvarában nevelkedett fel, a vallásjavítással korán megismerkedett. Mint a stájer határok kapitánya, majd a szlovén és horvát határok generálisa, erős küzdelmeket folytatott a törökök, de egyszersmind a Jiözópkori egyház ellen is, többek közt 1541-ben aláírta az alsóausztriai protestáns rendek azon kérvényét is, melyben azok Ferdinándtól többrendbeli reformok behozatalát kérték.

1 De éppen a reformációhoz való hű ragaszkodása miatt Ausztriából 1547-ben Württembergbe menekült s innen működött 1564-ben bekövetkezett haláláig több szláv könyv kiadása, a bibliának horvát nyelvre lefordítása által a reformációnak a szláv nyelvű népek között való meggyökereztetésén.

2 A hatalmas pártfogók s a kiváltságos városok tanácsai kétségkívül eléggé biztos menedéket nyújtottak az evangeliom prédikátorainak. A teljes ós maradandó eredményű diadalhoz azonban hiányzott különösebben két tényező: a legfelsőbb helyekről való pártfogás ós a főpapok világi hatalmának megtöretése. Szapolyait 1 Midőn Ferdinánd a Budavár elveszte miatt megrémült cseh és német rendeket 1541-ben maga köré gyűjtötte Prágában, Ausztria rendéiből 24 főúr, 10 város, köztük Bécs, több stájer és karinthiai nemes, folyamodványt nyújtottak be Ferdinándhoz, melyben hódolatukat s készségüket kijelentvén, kérték, hogy az evangeliomot, különösen a hit által való megigazulásról szóló tant, szabadon lehessen hirdetni, az úrvacsora az ősi szokás szerint — tudniillik két szín alatt — szolgáltassák ki, a püspökök töröljék el a visszaéléseket s a józan néptanítókat ne űzzék el, mint eddigelé történt. L. Lányi— Knauz, 41. 1. 2 Szláv nyelven írt műveit, összesen 18-at, mint eretnekséget tartalmazókat, Bócs-ujhelyen, Grátzban, Krajnában máglyákon hamvasztották el.