Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

hogy a bécsi kongresszus után szabadabb szellők lengedezzenek, a karlsbadi, laibachi és erfurti kongresszusok minden ilyen mozgalmat elfojtottak az egész kontinensen, tehát hazánkban, mely a reactionárius politika főintézőjének, Metternich hercegnek, teljesen a kezeügyébe esett, még kevesebb valószínűség mutatkozott szabadelvű belső reformokra s így a vallásügyi kérdés kielégítő megoldására. Az eddigi állapot tartott tehát tovább is. A helytartótanács intézvényeit csak olyan szellem hatja át, mint az 1792. évet követő időkben. A róm. kath. egyház indulata sem változott barátságosabbá,. habár a romanticizmus eszméi keblében némi kedólyváltozást okoztak is. És maga a magyar Protestantismus éppen olyan szétszóródott állapotban, egyesítetlen és szétforgácsolt erőkkel állott az egyenetlen küzdelemben, mint megelőzőleg. Sőt helyzete anynyiban még szomorúbbá változott, hogy hitélete, a rationalismus hatása alatt, nagyon is elernyedt és csupán a reá háramló kemény csapások ós a szervezeti kérdések következtében fennálló összműködési törekvések ereje tudta pótolni némileg a belső fogyatékosságokat. A protestánsok vallásügyi helyzetét semmi sem jellemezheti hívebben ebben az időben, mint a reformatio háromszázados jubileumának a megünneplése. Megülték ennek az eseménynek százados, kétszázados évfordulóját is atyáink ebben a hazában. Az első ünnepélyen még Magyarország túlnyomó nagy része vett részt. Nemzeti ünnep volt az. A második ünnepélyen az üldöztetés és nyomorgattatás sanyarú állapotában dicsérték Istent atyáink, hogy sokat szenvedett, drága Sionát annyi megpróbáltatások között is fenntartja. Ez az ünneplés már az elnyomottak ünneplése volt. De mind a két esetben megtartották szabadon. Senkitől sem kértek reá engedélyt. Ellenben most a XIX. század elején, a felvílágosodottság és a francia forradalom nagy emberi KÖLCSEY FERENC.