Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

eszméinek diadalútja, 1790—1. évi 26. t.-cikk után, királyi engedelem volt szükséges ahhoz, hogy szivök örömének, Isten iránti háláj oknak nyilvánosan kifejezést adhassanak. Az ausztriai protestánsok ércben akarták megörökíteni ezt a gyászos körülményt. Azonban szerencsére az uralkodónak utazásai s az idő rövidsége miatt nem lehetett kinyerni az engedélyt, hogy a jubileumi emlékéremre a császári kegynek megnyilatkozása felvétessék.

1 Augusztus 26-án kelt a fejedelem engedélye, mellyel az ünnepély megtartása megengedtetett. A magyarországi két evang. egyháznak szept. 1. 2. napjain tartott közös értekezlete nem foglalkozott az ünnepély részleteivel. Azonban ugyanezen napokban az ág. hitv. evangélikusok külön egyetemes gyűlése egy körlevelet intézett az összes hitsorsos gyülekezetekhez, melyben azokat felhívta, hogy november 2-án tartsák meg mindenütt az ünnepélyt. Bizonyos részleteket is tartalmazott a körlevél, de különösen arra fektetett súlyt, hogy az esemény komoly méltóságának az ünnep is megfelelő legyen, tehát zene, vigalom, üdvlövések, pompa stb., a reformatio puritán szellemével ellenkező dolgok, mellőztessenek. Az ünnepély az ág. hitv. ev. egyházban impozánsan is sikerült. Az együttes ünneplés, az öntudatosság és erő kifejezése, mely benne megnyilatkozott, igen nagy hatást tett a róm. kath. világi elemre s felemelőleg hatott magának az egyháznak híveire s lelkészeire egyaránt.

2 Több rendbeli alapítványok tesznek amellett bizonyságot, hogy nem üres ceremóniákból, hanem a sziv és lélek benső áhítatából s hálájából állott az ünnepély. A helv. hitvallású testvérek már nem jártak el ily egyöntetűen. Úgy látszik, mintha késő határozták volna el magukat az ünneplésre. Az egyes kerületek külön-külön ós igen eltérő időre állapították meg az ünnepélyt és ami még igen jellemző: az istentisztelet módjátrendjét úgy előírták a lelkészek számára, hogy csak nagyon kevés szabadon kidolgozott egyházi beszéd tartása engedtetett meg. Mintha féltek volna egyes lelkészek túlbuzgóságától s az ennek nyomába léphető kellemetlenségektől. A dunamelléki és dunántúli egyházkerület nov. 30-án, a tiszáninneni egy egységes ünnepélyen, a sárospataki kollégiumi közvizsgák alkalmából már jul. 13-án, majd ismét a mezőkeresztesi egyházkerületi gyűlésen okt. 12-ón, végül gyüle1 Glatz Jakab, az ausztria csász. kir. birodalomban 1817-ben tartatott Beformátió harmadik százados örömünnepének előadása. Ford. Marton József. Bécsben 1818. 71—72. lap. 2 Bauhoffer i. m. 554. lap.