Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

összefüggő összes kórdóseket éppen így kezelte a kormány s rendelkezésére a legtöbb vármegyei katóság is. A kormányzat, vagy a biráskodás körében valamennyi batározata megszegetett az új törvénynek. A fejedelem s később a belytartótanács is meghagyta, bogy a protestánsokat a törvényben említett »evangélikusok« nevével kell nevezni, de azért maga a bely tartótanács akárhányszor,

1 a római katholikus egyházi hatóságok pedig állandóan »akatholikusok«-nak nevezte őket. A római papi stilusban az eretnek, az apostata kifejezés állandó volt s ellene orvoslatot találni nem lehetett. Hiába volt a vallásszabadság, a bevett vallás jelleg, több püspök ós pap adott, gróf Esterházy rozsnyói püspökkel együtt, azon nézetének kifejezést, hogy »a kegyelmes király csak tűri a protestánsokat és én is«.

2 A felső-szelii plébánosnak az ottani evangélikus lelkészhez intézett szavai szerint »ahoi az utolsó római katholikus malacpásztor végződik, ott kezdődnek csak a Luther-követők«. A protestánsok úrvacsorája »impanisáció«, templomaik oratóriumok. Midőn ez ellen Grömörmegye felszólalt, a helytartótanács rendreutasította, mivel az ily ügyekben kelt törvényekben is csak ezen nevezet alatt jönnek az evangélikus istentiszteleti helyek elő.

3 A protestánsok gúnyolását, ócsárlását s szidalmazását a kormány a vallásszabadsággal megegyeztethetőnek tartotta. A római katholikus tanintézetekben az ágostai ós helvét hitvallás eretnekség, dühös forradalom alakjában ismertettetett. így tartottak felette vitakérdéseket, melyek ki is nyomattak. A vitarendező és tótelnyomató: római katholikus pap és királyi könyvvizsgáló volt. Haja szála sem görbült. A római katholikus püspökök lelkiismeretesen igyekeztek megfelelni esküjöknek, hogy az eretnekség kiirtásában buzgólkodni fognak. Működésük eredményeivel szemben meg kellett elégedni a király ama kijelentésével, hogy ez a magyar protestánsokra nem vonatkozik. A protestánsoknak szabad volt új gyülekezeteket alapítniok, templomot, iskolát, paplakot építeniök. De míg a szükséges vizsgálatot a vármegye elvégezte, évek, sőt évtizedek teltek bele. Pesten a reformátusok a várostól nem tudtak telket kapni, hogy templomot építhessenek ós csak gróf Ráday Gredeon buzgósága folytán alapíthatták meg 1796-ban egyházukat. A helytartótanács, midőn a vallásügyi törvény végrehajtására felhivatott, Pest városát arra utasí* 1813 dec. 15. 30277. 2 Berzeviczy i. m. 151. « 1815 jul. 18. 20451.