Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

totta, hogy a pap, mester és kántor részére csak az absolute szükséges legkisebb telekmennyiséget adja ki.

1 A céhekbe a protestánsokat nem vették be. így egy protestáns legény évtizedeken keresztül várakozhatott, hogy mesterré legyen. Pesten és Budán a legnagyobb ritkaságszámba ment, ha egy-egy protestáns iparos a mesterségre felszabadíttatott. A protestánsokat a római katholikus ünnepek megtartására kényszerítették, habár ezt törvény és rendelet tilalmazta. Sáros-Uj faluban katholikus köszönésmódra, Poynikon az úrnapi körmenetben részvételre, Stószon, Svedléren a búcsúk alkalmával adakozásra, sok helyt a vihar elé való harangozásra kényszeríttettek. Szepes-Remetén az evangélikus bírónak római katholikus templomban kellett esküt tenni. A protestánsok pesti ós budai kánonai nem nyertek soha felső jóváhagyást. Es bár törvény szerint a protestánsok a vallásra tartozókra nézve egyedül saját felsőbbségeiktől függöttek, mégis a plébános egyházi ügyekben is büntette a protestáns jobbágyot. A protestáns lelkészek kötelesek voltak a római katholikusnak tekintendő gyermekek s felnőttek ügyében a plébánosnak az iratokat átszolgáltatni.

2 Ha magukat állítólag a plébános hatáskörébe avatták, a világi hatóság tiszti keresetet indított ellenök, pénzzel, fogsággal büntette őket.

3 A »predikansoknak« megtiltatott a »plebános«, — a »szuperintendenseknek« a »püspök« cím viselése.

4 Egyházi beszéd tartásának helyéül a helytartótanács az »oratóriumokat« jelölte ki s azokon kívül semmiféle egyházi, alkalmi, halotti beszédeket nem volt szabad tartaniok.

5 A vármegyei hatóság belenyúlt a gyülekezetek bérviszonyaiba. Leány- és fiók-egyházközségeket az anyaközségektől elszaggatott. A róm. katholikus gyermekek a protestáns iskolákból kitiltattak. Ha szükségképpen mégis oda kellett járniok, a plébános felügyelt arra, hogy az illető gyermek róm. kath. vallásos oktatásban részesüljön és hogy római katholikus hite ne veszélyeztessék. Még protestáns nevelőt is csak királyi engedelemmel lehetett római katholikus gyermek mellé felvenni. Az 1806-ban készült »Batio Edicationis publicae«-t a kormány a protestánsokra is reá akarta erőszakolni, dacára a 26. t.-c. 5. §-ának. És csak Napoleon 1809. évi hadjárata vetett véget egyidőre a kormány erőszakoskodásának. A könyv' 1799 okt. 23. 24853. * 1815 máj. 3. 15704. 3 1792 szept. 25. 21098., 1812 ápr. 21. 9179. * 1814 jan. 4. 136., 1815 szept. 19. 26096., 1815 dec. 12. 33072. « 1796 aug. 2. 16771., 1818 márc 3. 5977., 1825 márc. 29. 8136.