Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete
engedéllyel evangélikus hitre tért, a gyermekek mindenesetre római katholikusok maradtak. 1 Sőt ha a vegyes házasságban élŐ evang. vallású atya elhalt és a római katholikus anya a fiakat a maga vallásában akarta nevelni, őt ebben akadályozni nem volt szabad. 2 A törvénytelen gyermekek anyjuk vallását követték ugyan és ezt egy 1793-ban kelt királyi rendelet újból megerősíti, mégis később az rendeltetik, hogy az evangélikus anyának római katholikus atyától született törvénytelen gyermeke római katholikusnak nevelendő. Es viszont ezzel ellenkezőleg, mikor egy római katholikus nőnek evangélikus férfitől született törvénytelen fiú gyermeke utólagos házasság által törvényesíttetett, azon okból, hogy a gyermek már 7-ik életévét túl haladta, eltiltatott az atya attól, hogy a fiút a maga hitvallásában neveltesse. 3 Egy 1798 augusztus 7-én kelt királyi rendelet meghagyja, hogy az evangélikus hitben nevelt gyermekek azon hitvallásban meghagyassanak. De ennek semmi foganatja nem lett, mert a megelőzőleg s azután kiadott többi rendeletek mind ellenkezőleg szóltak s érvényesíttettek is. Az ú. n. »katholika vallást követni köteles« személyekről a plébánosok jegyzéket vezettek s azt a püspökhöz, nemkülönben a protestáns lelkésznek is megküldöttók. Az utóbbi az ott megjelölt egyénekre nem terjeszthette ki lelkészi gondját s nem részeltethette azokat egyházi cselekvónyekben. 4 Ezek az eleunchusok a legtöbbször találomra készültek és ha ellenök kifogás emeltetett, a vármegye köteles volt a plébános igazságának bizonyítása végett nyomozást tartani. Nemkülönben akkor is, ha egyáltalában valakire nézve gyanúja merült fel a plébánosnak, hogy az illető római katholikus. A nyomozás idézetekkel, tanúvallatásokkal, esketésekkel és mindenféle zaklatásokkal teljes volt 5 és aki ellen egyszer a plébános fellépett, az ritkán menekülhetett az egyedül üdvözítő egyház karjaiból, mert a plébánosok s a kerületi esperesek hivatalból mindig jelen voltak s az ügyet a nyomozásnál és a felebbezésnél úgy vezették, hogy nekik igazságuknak kellett lenni. Hogy ez a szellem, mely a fentebbi rendelkezésekben megnyilatkozott, nem maradt csupán a vegyes házasságok és az áttérések kérdésénél, azt könnyen elgondolhatjuk. A vallásszabadsággal 1 1808 aug. 30. 19160., 1815 szept. 26. 26851. a 1809 ápr. 18. 8852., 1816 máj. 14. 13906. 3 1838 aug. 14. 26823. * 1809 márc. 14. 6064., 1810 márc. 27. 5088., 1813 nov. 2. 26468., 1819 aug. 24. 23787. 5 1801 szept. 9. 18909., 1810 dec. 27. 3710. Zsilinszky: A prot. egyház története. 39