Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

engedéllyel evangélikus hitre tért, a gyermekek mindenesetre római katholikusok maradtak. 1 Sőt ha a vegyes házasságban élŐ evang. vallású atya elhalt és a római katholikus anya a fiakat a maga vallásában akarta nevelni, őt ebben akadályozni nem volt szabad. 2 A törvénytelen gyermekek anyjuk vallását követték ugyan és ezt egy 1793-ban kelt királyi rendelet újból megerősíti, mégis később az rendeltetik, hogy az evangélikus anyának római katholikus atyá­tól született törvénytelen gyermeke római katholikusnak nevelendő. Es viszont ezzel ellenkezőleg, mikor egy római katholikus nőnek evangélikus férfitől született törvénytelen fiú gyermeke utólagos házasság által törvényesíttetett, azon okból, hogy a gyermek már 7-ik életévét túl haladta, eltiltatott az atya attól, hogy a fiút a maga hitvallásában neveltesse. 3 Egy 1798 augusztus 7-én kelt királyi rendelet meghagyja, hogy az evangélikus hitben nevelt gyermekek azon hitvallásban meghagyassanak. De ennek semmi foganatja nem lett, mert a meg­előzőleg s azután kiadott többi rendeletek mind ellenkezőleg szól­tak s érvényesíttettek is. Az ú. n. »katholika vallást követni köteles« személyekről a plébánosok jegyzéket vezettek s azt a püspökhöz, nemkülönben a protestáns lelkésznek is megküldöttók. Az utóbbi az ott megjelölt egyénekre nem terjeszthette ki lelkészi gondját s nem részeltethette azokat egyházi cselekvónyekben. 4 Ezek az eleunchusok a legtöbbször találomra készültek és ha ellenök kifogás emeltetett, a vármegye köteles volt a plébános igazságának bizonyítása végett nyomozást tartani. Nemkülönben akkor is, ha egyáltalában valakire nézve gyanúja merült fel a plébánosnak, hogy az illető római katholikus. A nyomozás idézetekkel, tanúvallatásokkal, esketésekkel és minden­féle zaklatásokkal teljes volt 5 és aki ellen egyszer a plébános fel­lépett, az ritkán menekülhetett az egyedül üdvözítő egyház karjaiból, mert a plébánosok s a kerületi esperesek hivatalból mindig jelen voltak s az ügyet a nyomozásnál és a felebbezésnél úgy vezették, hogy nekik igazságuknak kellett lenni. Hogy ez a szellem, mely a fentebbi rendelkezésekben meg­nyilatkozott, nem maradt csupán a vegyes házasságok és az átté­rések kérdésénél, azt könnyen elgondolhatjuk. A vallásszabadsággal 1 1808 aug. 30. 19160., 1815 szept. 26. 26851. a 1809 ápr. 18. 8852., 1816 máj. 14. 13906. 3 1838 aug. 14. 26823. * 1809 márc. 14. 6064., 1810 márc. 27. 5088., 1813 nov. 2. 26468., 1819 aug. 24. 23787. 5 1801 szept. 9. 18909., 1810 dec. 27. 3710. Zsilinszky: A prot. egyház története. 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom