Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

alattvalók vallását tiszteletben tartotta. Alkalmi okot azonban az ágostai és belvét bitv. kerületek közös folyamodványa (1781. ápr. 29.) szolgáltatott, amely eleven szinekkel rajzolja a protestánsok százados szenvedéseit s főleg a legutolsó idők elviselhetetlen keresztjét. Hisz Komárom vármegye ép 1781-ben határozta el, hogy a községi bírák, bármilyen vallásúak, a róm. kath. plébános előtt tegyék le a hivatalos esküt. A zaklatás ezer példájára hivatkozhattak. II. József e rendeletével az európai közvélemény várakozásait is ki akarta elégíteni; sokat adott arra, hogy a felvilágosodás igazi hívének tartsák, aki a lelkében élő ideált megvalósítani is törekszik. Eleinte arra gondolt, hogy csak a közigazgatási hatóságokkal közli a rendszerváltozást, utóbb azonban arra határozta el magát, hogy a Carolina Resolutio mintájára nyilvános rendeletet bocsát ki s így végrehajtását a protestánsok s a szabad gondolkodók ellenőrzése alá helyezi. E lépése is fejedelmi bölcsességet árult el. A közigazgatást elfogult, jobbára püspöki befolyás alatt álló, nagy célok iránt érzéketlen, korlátolt emberek intézték, akik abban a nem alaptalan hitben öregedtek meg, hogy a protestánsok zaklatásával szolgálati érdemet szereznek. Egész sereg felirat és tiltakozás próbálta elállni a tolerancia útját s meggátolni végrehajtását. Bámulatos gazdagsága, változatossága az ürügyeknek, amikre a vakbuzgó s türelmetlenségből élő tábor hivatkozott. Midőn már minden okból kifogytak, a rendelet törvénytelenségét vitatták s a bécsi ós linci békekötések érvényesítését követelték a protestánsok számára. Csodálatos emlékezőtehetség, amelynek működése 75 esztendőn által III. Károly és Mária Terézia katholizáló rendeleteinek kiadásakor következetesen szünetelt s 1781-ben az első protestánsszabadító pátens fuvallatára egyszerre föléledt. A rendelet 1781 okt. 29-én jelent meg, sok tárgyalás, vita, módosítgatás után. Megelőzőleg, május 21-én is adtak ki egy pátenst a meglevő sérelmek orvoslása végett. Már ebben föllelhetjük a későbbi pátens vezérgondolatát: a műveltebb protestáns teljes politikai egyenlőségét az eddig kiváltságokat élvező róm. katholikussal. Nem csoda, ha ellene mondott a primás, a magyar kancellár, a cseh-osztrák kancellár, sőt az államtanács (Staatsrath) egy tagja, Hatzfeld gróf is idegenkedik tőle. Azzal érvelt, hogy a tolerancia nem vet véget a vallási gyűlölködésnek s ilyen módon csak a porosz befolyás növekszik. József e kicsinykedésre ügyet sem vetett s Kaunitzcal összefogva győzelmet aratott a róm. kath. felekezeti párt ellenállásán. A pátens törvényességét nem lehet a történelmi viszonyoktól és előzményektől teljesen függetlenül, pusztán jogi álláspontról igazságosan megítélni. Kétségtelen, hogy a vallásszabad-