Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

ságról mint az ember legszentebb, legbelsőbb jogáról való intézkedés eszményi államban nem függbet az uralkodók változékony szeszélyétől s annak biztosítása a törvényhozás jogkörébe tartozik. Egész jogrendszerünk ezt mutatja. Azonban II. Józsefnek volt mire támaszkodnia. Az 1715 : XXX. t.-c. a vallásügyekben való rendely-zw?t£, vievum^L ^'á^r^Jcc^é^rH^ Sl&rtrírrHJ* Sediat tSTten^ztüz, A TÜRELMI RENDELET ZÁRÓSORAI. kezest a királyra ruházta s a királyok ez új felségjogukat ellenmondás nélkül gyakorolták II. Józsefig. Erre hivatkozott a Carolina Resolutio is, amelyet mint vágya teljesülését az egész róm. katholikus tábor hozsannákkal üdvözölt, s amelyet félszázadon át jogforrásnak tekintett. így az a vád, mintha a protestáns egyházak kezet fogtak volna az alkotmány ellen a császárral, a történelem világánál semmivé olvad.