Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

római hitűeknek neveli. Mária Terézia az eretnekségtől való iszonyatában jobb szerette volna a vegyes Házasságot általánosan, minden engedély vagy fölmentés reménye nélkül eltiltani. Később azonban rájött, hogy a vegyes házasság nagyon célszerű, térítő eszköz, s kivált a főnemesi sarjak közt maga is nagy hévvel és nagy szerencsével szerzetté a házasságot. A felséges asszony igazán találékony és fáradhatatlan, egyúttal ellenmondást nem tűrő gyalogsátánná tudott válni, ha magyar ós német, vagy katholikus és protestáns szívet kellett egygyó forrasztani. Az ilyen párra különös gondja volt s gyermekei is érezték királyi szívének melegét. Néha azonban vallásos buzgalma minden törvény és emberi jog megsértésére ragadta. Valóságos vadászatot tartott vegyes házasságból származó gyermekekre. Erdély egyik legbálványozottabb asszonyától, Bethlen Katától erővel vették el még zsenge korukban első férjétől való fiát és leányát. Leánya utóbb lenéző hangon beszélt eretnek anyjáról, akit csak a világ ítélete miatt keres föl olykor.

1 A nyilt erőszak alkalmazására legjellemzőbb BánfTy Ágnes története. Gróf Bánífy Dénes, Erdély egyik művelt és pazarló ura elvette Barcsay Ágnest, Barcsay Gergely ós Naláczi Sára leányát. Bánffy hamarosan elprédálta vagyonát s 1755-ben a katholikus vallásra tért; ekkor különben is boldogtalan neje szakított vele, átadta neki nevelésre két fiát, noha ezt az erdélyi törvény éppen nem kívánta; birtokait pedig, hogy az unokák számára biztosítsa, a vagyon értékét jóval meghaladó adósság kifizetésével napa váltotta magához. BánfTy a nagyasszony halála után, 1761-ben újra szerződésre lépett feleségével. A gyengéd lelkű nő megígérte, hogy gondoskodik férje úri ellátásáról, Bánffy pedig lemondott leányára, Ágnesre nézve minden jogáról és kijelentette, hogy sohasem próbálja meg katholikus hitre térítését. Ezt a szerződést megerősítette Mária Terézia is. A leányt anyja a református hitben nevelte s még kilenc éves korában eljegyezte egy kitűnő erdélyi ifjúnak, gróf Teleki Józsefnek. Úgy határozták, hogy az esküvőt csak akkor tartják, ha a menyasszony elmúlt 15 éves. A könnyelmű apát bántotta a mellőzés, noha a szerződós szerint nem volt semmi beleszólása. Elhatározta, hogy elragadja leányát s szándókát közölte Mária Teréziával. Az az uralkodó, aki aláírásával szentesítette a házasfelek szerződését, a királyi névbe vetett bizalmat megcsalva, nemcsak helyeselte a tervet, de még magának kívánta a végrehajtás dicsőségét. Midőn az anya szép 1 Gr. Bethlen Kata önéletírása. Kiadta Papp Miklós. Kolozsvár, 1881. — Szádeczky L.: Bethlen Kata élete és végrendeletei. Századok. 1895. 525. s köv. lap. — Szilágyi S.: Vértanuk a magyar történetből. 379. 1.