Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

szóra nem hajlott, 175 Bethlen-huszár körülvette lakóhelyét, az ó'rményesi kastélyt. Az özvegy egy szobájába rejtőzött, a katonák lövésekkel beszakították az ajtót s a tizenegy éves remegő leányt leszakították anyja kebeléről. Hiába volt Bánffynó minden rimánkodása; a gyenge leányt Bécsbe vitték, apácákra bízták, s midőn a hitvallást letette, egy Esterházyhoz adták férjhez. Anyja nem is láthatta többé. A királyi szívet az anyai szív fájdalma nem tudta meglágyítani. A vegyes házasságokra a papság annyira ügyelt, a belőle származó lólekszámnyeresóget oly pontossággal számon tartotta, hogy a prédikátorok félelmükben sokszor a vegyes párok lelkipásztori gondviseléséről is lemondtak. Úgy nézték őket, mint menthetetlenül elveszett juhokat. Azt a prédikátort, aki vegyes házasokat esketni merészelt, a püspök 400—800 forintra büntette s még társai, a senior és superintendens is cserbenhagyták, legfölebb azt tanácsolták, fogja könyörgésre a dolgot. A kunszentmiklósi prédikátor plébánoshoz utasított egy reformátussá lett embert, noha menyaszszonya is református volt, mert félt, hogy ha megesketné, az eklézsiának lenne baja belőle. A veszprémi egyházmegyében 1746-ban, Biró Márton püspöksége idejében börtönre vetették a nagyberónyi református papot, mert református emberrel összeesketett egy oly református leányt, aki előbb egy katholikus egyházba tért férfi jegyese volt s a frigy kötést csak egyszer hirdette ki. Putnoki János, gerjeni prédikátor, az üldözéstől való féltében Galambra változtatta nevét, mert anyja katholikus nő volt.

1 Számos protestáns család vált a vegyes házasság révén katholikussá. A lelkiismeret legnagyobb sérelme az volt, hogy míg a katholikus hitre térő ritka állami ós társadalmi kedvezményekben, kitüntetésben részesült, addig aki protestánssá lett, szigorú vizsgálat és büntetés alá került. Ez a rendszer, mely a szabadságot minden téren üldözte, nem kegyelmezhetett a vallásos meggyőződés szabadságának, mely minden szabadság gyökere. Az apostasiára rendkívül szigorú büntetést mértek, annál inkább, mert érezték, hogy aki annyi kedvezményről le tud mondani és kész az üldözés keresztjét viselni, meggyőződésből cselekszik. Teljesen jogos tehát a hatalomnak az a felfogása, hogy aki protestánssá lesz, a katholikus hit iránt érzett gyűlöletéről tesz bizonyságot s a büntetést eszerint kell mérni. A helytartótanács még a Károly-féle rendelet előtt, 1728-ban megköveteli a hatóságoktól a hithagyók összeírását s később minden egyes esetről külön jelentést vár az uralkodó. Mária Terézia ezt a > Ez adatok Földváry L. i. m. II. k. 22., 218. 1.