Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás
nézve a megélhetést, csakhogy itt az ipari munkát köti privilégiumhoz. A vonakodókat keményen megbüntették, 6—12 forintra. A körmöci tanács 6 font viaszgyertyát vett a körmenetről hiányzó céhtagokon. Ezt az összeget utóbb a helytartótanács leszállította. 1 Idővel a birság a sűrű ismétlődés következtében a közfelfogás szerint váltságösszeggó alakult át; megbélyegző ereje eltörlődött, úgy tekintették, mint az adó egy nemét, mely csak a protestáns iparost terheli, így a városban is két rendre oszlott a polgárság: kiváltságos katholikusokra s adóval terhelt protestánsokra. A Habsburg-uralom megszilárdulásával a városokban mindenütt felülkerekedett a katholikus elem. Eleinte csak annyi foglalt helyet a tanácsban, amennyit a lélekszám aránya megengedett; utóbb a tanács s a tisztviselők fele, majd nagyobbrésze, végre kizárólag katholikusokból állt. Kassán 1712-től fogva egy századon át tiszta katholikus volt a községi elöljáróság; noha kezdetben nem találtak köztök elegendő alkalmas embert, protestánst még sem fogadtak be semmi szin alatt. Kolozsvárt nem engedték meg unitárius biró választását és feltételül kötötték ki, hogy felváltva katholikus és református legyen a biró. Mária Terézia Nagy-Szebent is kényszerítette, hogy katholikus tanácsost válasszon. Mivel más arravaló ember egyáltalán nem akadt, a loyalis szászok, hogy a királynőnek kedvét ne szegjék, egy csődbe jutott kereskedőt ültettek a tanácsosi székbe. A Károly-féle rendeletnek az esküről szóló pontját a városokban sem lehetett betű szerint végrehajtani. Pozsony, Sopron, Modor és Bazin tisztviselői III. Károly alatt ós az után Mária Teréziától fölmentést kaptak a decretalis eskü alól. A többi városokban azonban kérlelhetetlenül végrehajtották. Hatása ugyanaz lett, mint a megyénél: a közigazgatás színvonalának sülyedése. Mivel az eskü hangsúlyozása következtében a katholikus vallás volt a tisztviselői állás elnyerésének sarkalatos feltétele, a hivatalokat ellepték a katholikus, de rá nem termett szerencsevadászok, akik elsősorban a maguk érdekét szolgálták s a közüggyel mostohán bántak. A katholikusok a legnagyobb erőfeszítés mellett sem tudták az üresen maradt helyeket érdemes emberekkel betölteni. 1777-ben a városi tisztviselőknek 85°/ 0-a katholikus, noha általánosan elismerték, hogy a protestánsok értelmiség dolgában előljárnak. Ez arány annál feltűnőbb, mert a városok lakosságából csak 65% esik a róm. kath. egyházra (Nagy-Szombatban 100°/o, Budán és Pesten 93°/ 0 , Debrecenben 2'4°;'o). Mivel a tisztviselői állások betöltésénél nem a képzettség, hanem a vallás volt a döntő szempont, a közigazgatásban óriási vissza1 Csuthi i. m. 138. 1.
