Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

testánsok egyességet kötöttek a plébánossal, mint pl. Jászkiséren, akol a békesség kedvéért minden javadalmat megajánlottak, ele kijelentették, hogy prédikációjára nem járnak. Ahol a lakosok ellene szegültek, ott a földesúr vagy a vármegye végrehajtotta a plébános követelését. Szent-Mártonkátán a reformátusok már a templomfoglaláskor 200 forintot fizettek s elöljáróikat 200 botütésre Ítélték az ellenállásért. Ez azonban nem tudta megtörni állhatatosságukat. A nagykátai plébános líj filiájából jó ideig semmi jövedelmet sem húzott. Végre két kátai embert a váci vásáron elfogatott s a pestmegyei börtönben addig »macerál tátott«, míg magukat írásban nem kötelezték, hogy a plébánost kielégítik. A község nyájából 44 darab marhát szakítottak ki zálog fejében s a plébános maga házról-házra járt adósaitól zálogot szedni. Végre a sok sanyargatást megunva, ők is kiegyeztek plébánosukkal, a stóla eltörlése fejében megajánlottak készpénzül 30 Bh. forintot, 35 kila búzát, 3 öl fát, 6 itce vajat, 4 szekér szénát, 60 font sót, egy ölő sertést szalonnának, 10 font faggyút. Azonban ezzel nem szabadultak meg az újabb anyagi terhektől. Már öt óv múlva, 1743-ban megint fizettetik velük a busás stólát. A váci püspök ós a megye a Károlyféle rendeletre hivatkozva elrendelte és végre is hajtotta a stólafizetést, noha a felsorolt járulékokkal megváltották..

1 A szentbenecleki plébános javadalmazására a kalocsai érsekség a következő terheket vetette ki a parochiájához tartozó szentbenedeki és uszódi helvét hitű lakosokra: minden pár után évenként 50 dénárt, egy pozsonyi mérő búzát, egy negyed tavaszit, fél pár után a felét; a szentbenedekiek és uszódiak adnak l—1 ártányt, vagy váltságába 6 Eh. forintot; 1 — 1 veder bort, 6—6 bödön túrót, gyertyának 50 font faggyút, 3 — 3 jól megrakott szekér szénát, 12—12 jó szekér tűzifát (összesen 24). A beszedést a községi bírák és nótáriusok kötelességévé tette.

2 Előfordult az is, hogy a plébános a protestáns anyaegyházak tagjaitól is követelt javadalmat. 1744-ben Dalnoki Márton bonyhádi prédikátor panaszolja a szuperintendenciának, hogy híveit az odavaló plébános exeku torokkal a baj gátja, akik lövöldözésekkel rémítgetik, ablakaikat beverik, élelmöket, borukat elprédálják, rajtuk élősködnek, amig a plébánost ki nem elégítik.

3 Általános, bár vidékenkint különböző súlyú teher volt a plébánosok alá rendelt protestánsokon a stólafizetés, mely jobbára meg1 Földváry L. i. m. I. 290—293. 1. a pesti commissió jegyzökönyvei s a dunamelléki super, levéltár adatai alapján. a Földváry L. i. m. II. 194—195. 1. 3 Földváry L. i. m. II. 15. 1.