Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XV. Az állam és a protestantizmus

aki lecsendesült országot akart átadni fiának, Károlynak. Egyikmásik vérmes udvarpárti azt kezdte feszegetni, hogy a békekötés érvénytelen, mert magyar törvónj^ek szerint a király távollétében a nádort illeti a felségjogok gyakorlása s így a békekötés is. Károly, az új király, bár jogilag elismerte a magyar álláspont törvényszerűségét, tanácsosabbnak tartotta, ha nem elfogult pártembert választ helyettesül, aminő Esterházy nádor volt, hanem ideiglenesen anyjára bízza az ügyek intézését. Május 26-án megerősítette a kurucokkal kötött egyességet s ezzel a pacifikáció dönthetetlen érvényűvé lett. Pálífy és Károlyi diadalt aratott a kapzsi nádor, kancellár és itélőmesterek cselszövései felett, akik már előre örültek a sok jószágkobzásnak, hűtlenségi pörnek.

1 Kihirdette az országgyűlést s eléje utalta az összes sérelmeket. Károlyt a magyarság megoszlott lélekkel várta haza Spanyolországból, ahol V. Károly és II. Fülöp trónjáért harcolt a franciák és Bourbon Fülöp (V.) ellen. A protestánsok nem tudtak iránta fölmelegedni. Cserey Mihály, aki saját korának felfogását tükrözi Históriájában, azt írja róla,

2 hogy »ebben a császárban minden virtus megvagyon, csak szintén mivel már tiz esztendőtől fogva Hispániában neveltetett, azoknak baromi zólusokat és a reformata religio ellen való gyűlölséget felette imbibálta és a jésuiták tanácsán jár, ahonnan, hanem ha Isten csodálatos gondviseléséből akadályt vet elejékben, nem remélhetünk egyebet persekuciónál«. Az aggodalomnak és gyanúnak volt is alapja. Károly volt Lipótnak kedvesebbik fia; tőle jóval többet várt, mint az érzelgősségre hajló Józseftől, aki az első szülöttség jogán atyja koronáit örökölte. Még gyermekkorában elvitték a madridi udvarba, hogy ott öregedő nagybátyja előtt spanyol királlyá nevelődjék. A családi hagyomány, a szertartásokban kedvét lelő spanyol udvari környezet lelkébe oltotta azt a hitet, hogy a királyi hatalom feltótlensóge isteni rendelésen alapszik s az alattvalók részéről oly hódolat illeti meg, mint Istennek helyettesét vagy megbízottját. A spanyolok valahányszor közeledtek színe elé, üdvözölték vagy kérdésére válaszoltak, mindig térdre ereszkedtek.

3 Ez az imádásszerű hódolat, amelyben spanyol hívei részesítették, egészen elkényeztette az ifjú fejedelmet, s a tiszteletnek valamivel kisebb mértéke utóbb már érzékenyen sértette. Szolgai meg1 Károlyi Sándor önéletírása 100. és 104—105. lap. * Ujabb Nemzeti Könyvtár, I. folyam. 463—464. lap. 3 Marczali H. A magyar nemzet története a szatmári békétől a bécsi kongresszusig. 18. 1. Foscarini után.